Múlt héten az étkezési szokásainkról, illetve annak környezetre gyakorolt hatásáról volt szó.
Beszéljünk most egy másik témáról, ami némileg kapcsolódik az étkezéshez, csak épp a másik végéről szól.

Kezdjük mindjárt a csecsemőknél, de ne töltsünk túl sok időt azzal, hogy vitatkozunk az eldobós, vagy a mosható pelenkák környezeti hatásairól. Van ugyanis egy sokkal „egyszerűbb" megoldás is: lehet Pelenkátlanul is.

Első hallásra elég abszurdnak tűnik. Holott csupán arról van szó, hogy az ürítés szükséglet - amit ki kell elégíteni -, vagy képesség - amit meg kell tanulni?

A „pelenka nélkül" lényege a figyelem. A mama érti, érzi, ha babája éhes, fázik, álmos, és azt is, ha ürítenie kell. Azok, akiknek alapvető szükségleteiről gondoskodnak, megtanulnak bízni gondozóikban és a világban. Akik nem részesülnek kielégítő gondoskodásban, azok bizalmatlanná válnak. A csecsemő attól függően tartja a világot biztonságosnak vagy sem, hogy az anya viselkedése mennyire felel meg a szükségleteinek. Természetesnek tartjuk, hogy kielégítsük a babák szükségleteit, ha evésről, alvásról, melegről, biztonságról van szó. Az ürítés is ugyanilyen szükséglet, itt azonban elvárjuk a babáktól azt, hogy számunkra is érthetően kommunikálják ezt a szükségletüket, illetve tanulják meg visszatartani a szükségleteik kielégítését, holott nekünk kellene megtanulnunk megérteni a kommunikációjukat és nekünk kellene biztosítani, hogy számunkra is elfogadható módon elégíthessék ki ilyen irányú szükségleteiket is. Mindkettő megoldható, bár tény, hogy a saját kényelmünket esetleg háttérbe kell szorítanunk egy rövid ideig, illetve így kiesünk a fogyasztói társadalom és a pelenkagyártó cégek érdekköréből. Viszont sokkal intimebb, melegebb és igazán bizalomra épülő kapcsolatunk lehet a kisbabánkkal.

Részletesebben az EC (Elimination Communication: kommunikáció az ürítésről) módszerről
Az EC esszenciája

Képzeljük el, hogy...