Zöld utat a Nőknek!

 

1. Helyzetértékelés

 

Megvizsgálva a 2010 óta eltelt időszakot megállapíthatjuk, hogy a magyar demokrácia a mai napig nem rendezte adósságait a nők és férfiak viszonyának demokratizálása terén. Még ma sem tekinthetjük Magyarország társadalmát igazságosnak, hiszen a lakosság fele még mindig nem rendelkezik megfelelő politikai képviselettel, a nemek közötti esélyegyenlőség nem fontos társadalmi érdek. Annak ellenére, hogy visszafordíthatatlan folyamattá vált a nők bekapcsolódása a társadalmi és gazdasági élet minden szegmensébe, a jelenlegi kormány azokat a hagyományos nemi szerepeket propagálja, melyek már az előző évszázad során megváltozott viszonyok következtében is nehezen voltak kivitelezhetőek.

Az egypártrendszer letűntével ahelyett, hogy a nők nagyobb képviseletet kaptak volna, bebizonyosodott az, hogy Magyarországon a nőkérdés soha nem volt a társadalompolitika lényeges része. Az 1990-es választásokon induló ötven párt közül egyik sem tartotta fontosnak, hogy nőpolitikai programot dolgozzon ki, a mai napig nem valósult meg szemléletváltás a női szerepeket illetően, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a társadalom több mint fele nő.

Máig nem sikerült megteremteni az egyensúlyt a munka és a magánélet terén sem, a nők többszörös teherviselését továbbra is természetesnek tartja a társadalom nagy része. A szexuális bűncselekmények, a családon belüli erőszak és a prostitúció témaköre is még mindig tabutémaként van jelen, nem születtek radikális törvényi rendelkezések ezekben a kérdésekben.

A tényekből kell kiindulni: a házasságkötések száma drámaian csökken, a gyermeküket egyedül nevelő szülők száma pedig folyamatosan növekszik. A gazdasági rendszernek, a társadalomnak és a szociális hálónak alkalmazkodnia kell az új családmodellekhez. Tudomásul kell végre venni, hogy paradigmaváltásra van szükség.

A cél az, hogy egy emberi életút során csökkenjenek a társadalmi eredetű kockázatok, a gyermekek előtt pedig kiszámítható, biztonságos jövő álljon családi háttértől függetlenül is. A nők és férfiak közötti szerződést újra kell kötni a részvétel, az igazságosság és a fenntarthatóság jegyében. Ehhez az LMP szerint az alábbiakra van szükség.

 

2. Politikai képviseletet a nőknek!

 

Egy igazságos rendszerben egyik társadalmi csoport, így a nők SEM maradhatnak megfelelő képviselet nélkül a leg­főbb döntéshozatali fórumokon, a közösség nem mondhat le a lakosság felének közéleti részvéte­lé­ről, kreatív hozzájárulásáról. A nemek közti esélyegyenlőség elsődleges társadalmi érdek, ami azonban csak akkor teljesedhet ki, ha nők és férfiak társadalmon belüli arányuknak megfelelő súllyal vehetnek részt a közügyek intézésében és a politikai döntéshozatalban. A nők életét közvetlenül befolyásoló kérdéseket ma Magyarorszá­gon nem képviselik megfelelően, az pedig, hogy az ilyen témákat a férfi-domináns közeg miatt leginkább férfiak képviselik közel sem nevezhető hitelesnek.Ilyen témák többek között a munkavállalási, a szexuális és repro­duk­tív jogok és egészség; a demográfiai problémák, a munka és magánélet összeegyeztetése; a közneveléssel, bölcsődével, óvodával, gyermekellátással kapcsolatos kérdések, a családtámoga­tási rendszer; a nők védelme az erőszaktól. Ezeken a területeken szükséges társadalmi és politikai in­téz­ke­dé­se­ket újfajta módszerekkel és eszközökkel lehet megvalósítani, melyek kidolgozásában a nőknek központi szerepet kell játszaniuk, vállalniuk.

Azért is fontos a nők közéleti és politikai szerepvállalása, mert a jelenleg létező női életutak, a gyermekek biztonságos jövője, a nő-férfi kapcsolatok jelenlegi formájukban nem fenntarthatóak. Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk, az összes politikai eszközt meg kell ragadnunk.

Ameddig a magyar társadalomban nem megy végbe egy ilyen irányú szemléletváltás, és a nemek arányos politikai képviselete beavatkozás nélkül nem tud megvalósulni, addig szükség van olyan átmeneti, megerősítő intézkedések bevezetésére, amelyek a társadalmi kérdésekben határozott állásfoglalásra hajlandó és képes nők politikai részvételét segítik elő. Erre a fejlett politikai kultúrával és értékrenddel rendelkező társadalmakban a nemi kvóta bevezetése bizonyult a leghatékonyabb eszköznek, ezért az LMP javasolja a nemi kvóta bevezetését a parlamentben.

Szoros párhuzamot találunk a parlamentek összetétele, az adott állam gazdaság- és társadalompolitikája, illetve az ország fejlődése között. Az erős szolidaritást mu­ta­tó jóléti társadalmakban, de leginkább a fejlett szociális hálóval rendelkező országokban maga­sabb a női képviselők aránya. Látványos példa erre a svéd parlament összetételének alakulása. Svédországban1971-ben még csak 14%, 2002-ben már 45%-ban nők alkották a képviselőházat, amivel párhuza­mo­san sok szempontból fejlődött az ország foglalkoztatási, valamint szociálpolitikai rendszere.

Magyarországon a nemi kvótarendszer kialakítására tett kísérletek még gyerekcipőben járnak. 2007-ben egy törvénymódosító javaslat került az országgyűlés elé, melyben az 50%-os női kvótát szorgalmazták. Ez számokban azt jelentette volna, hogy a 386 képviselő közül a 210, pártlistán megszerezhető mandátum felét, 105 helyet női képviselők szerezhettek volna meg. A javaslatot a parlament leszavazta. Ennek tudatában elsődleges célunk, hogy elérjük a nők kritikus tömegének (28-33%) megjelenését a politikai döntéshozatal minden szintjén, valamint az állami és önkormányzati cégek különböző testületeiben.

 

3. Foglalkoztatás, munkahelyi diszkrimináció

 

Egyenlő munkáért egyenlő bért! Egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan, hogy a bérezés terén különbséget tegyenek az azonos beosztásban dolgozó férfi és nő közt. Tűrhetetlen az is, hogy sok esetben a nő lehet bármilyen szakképzett, beleütközik az úgynevezett üvegplafonba, vagyis szakmai előrejutása láthatatlan akadályokba ütközik. Ennek tudható be többek között, hogy olyan kevés női felsővezető van.

Az egyenlő bánásmód követelményéről nem elég törvényt alkotni, azt be is kell tartani. Ehhez szükség van az Egyenlő Bánásmód Hatóság forrásainak és eszköztárának megerősítésére. Javasoljuk, hogy a jogaiban megsértett munkavállaló egyszerűsített eljárásban kaphasson akkora összegű kártérítést a munkáltatótól, ami ösztönzi a munkavállalókat a jogaiért való fellépésben, és egyúttal elriasztja a munkáltatókat a jogsértésben. Ebben a folyamatban fontosnak tartjuk a szakszervezetek szerepét is, akiket arra ösztönöznénk, hogy a munkavállalói jogokról és az ezek megsértése esetén rendelkezésükre álló eszközökről közérthető kiadványokat adjanak közre az érintetteknek.

Nem mehetünk el szó nélkül a munkahelyi szexuális zaklatás mellett sem, ami az egyik legtömegesebb és leginkább elhallgatott társadalmi igazságtalanság. Egy olyan szexuális zaklatás elleni törvényt szorgalmazunk, melyben a bizonyítási teher szabályozását az áldozatnak kedvező módon alakul. Fontos, hogy sikertelen bizonyítás esetén se érhesse a panaszost retorzió a munkahelyén, és a szélsőséges eseteket kivéve ne is legyen viszontperelhető. A zaklató által fizetendő kártérítést olyan összegben kell meghatározni, ami elrettentő erővel bír.

 

4. Gyerekvállalás

 

A várandós és gyermekes nők foglalkoztatását, illetve a gyermeknevelésben a nemek közötti igazságos teherviselés lehetőségét biztosítani kell. Az államnak ösztönöznie kell a munkáltatókat a várandós és gyermeket nevelő nők foglalkoztatására, olyan módon, hogy a munkáltatóra háruló többletterheket csökkenti. Továbbá ösztönözni kell a másik szülő szerepvállalását a gyermeknevelésben, ami a gyermek szocializációja és személyiségfejlődése, valamint a szülők közti viszony minősége szempontjából is szükséges követelmény.

A közhivatalokban, pályaudvarokon, szállodákban, áruházakban legyen gyermekmegőrző, pelenkázó és szoptatóhely. Haladéktalanul ki kell kényszeríteni az utak, a közterek, a közhivatalok akadálymentesítését, hogy a városban lehessen babakocsival – és ami ugyanilyen fontos, kerekesszékkel – közlekedni.

Szeretnénk, ha a gyermekszülés az anyák életének örömteli, kiszolgáltatottság érzésétől mentes eseménye lehetne. Meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a kórházi és az alternatív szülési módok egyaránt biztonságos és emberséges körülményeket kínáljanak a szülő nők számára. Az LMP támogatná egy bábakollégium létrejöttét a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium mintájára. Ez a szervezet segíthetné a minisztérium munkáját az otthonszülés szabályozását érintő kérdésekben is.

 

5. Munka és magánélet összehangolása

 

A gyermekgondozás, a szülői szabadság és a rugalmas munkabeosztás terén kedvező körülményeket biztosító országokban a nők foglalkoztatottsági arányai és a születési arányszámok egyaránt magasabbak. Ennek megteremtésében nagy szerepet kapnak a kisgyermekes szülők foglalkoztatását, illetve a gyermeknevelést támogató összehangolt szakpolitikák, melyek központi elemei az apák gyermeknevelési szerepének növelését célzó ösztönzők (pl. kötelező apai gyes, munkaidő-kedvezmény), és ezekkel párhuzamosan az anyák munkába állását támogató intézkedések (pl. a gyermekek napközbeni ellátásának kiterjesztése, rugalmasságának növelése). Ezen kívül égető szükség van az atipikus munkavállalói formák (pl. részmunkaidő, távmunka) elterjesztésére, megfelelő szabadságolási rendszer kialakítására (pl. szabadnapok kiadásakor a családi események speciális elbírálás alá essenek), kis- és középvállalkozások indításának támogatására.

Támogatjuk továbbá olyan, a nőket támogató komplex központok kialakítását, ahol lehetőség nyílik képzéseken, illetve pályaorientációs tanácsadáson való részvételre, mentálhigiéniás tanácsadásra, háztartási szolgáltatások igénybevételére, illetve a munkát a családi élettel összehangolni igyekvő munkavállalók tapasztalatcseréje.

Minél nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a már létező jó gyakorlatoknak, de el kell kerülni azt, hogy a vállalatok e kezdeményezések pusztán egyszeri szereplőivé váljanak az ezekből származó PR-hozam érdekében. E helyett a kitartó, folyamatosan építkező erőfeszítéseket kell bemutatni. Erre hatékony eszköz lehet a „Legjobb női munkahely" vagy a „Családbarát munkahely" díjak kiosztása.

 

6. Felelős szexualitás

 

Magyarországon nagyon komoly problémát jelent a terhességmegszakítások európai összehasonlításban is kiemelkedően magas száma. Ezen a téren a tiltás vagy liberalizálás hamis dilemmájának erőltetése helyett a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Az abortuszok társadalmi kárainak és költségének csökkentése érdekében serkentjük a lányok mellett a fiúk, férfiak szerepvállalását a nem kívánt terhességek megelőzésében. A terhességmegszakítások számát vissza kell szorítani, ezt azonban nem a nők reprodukciós szabadságának további korlátozásával és a nők számára megalázó intézkedésekkel, hanem mindenki számára hozzáférhető (ingyenes vagy nagyon olcsó) fogamzásgátló szerekkel (elsősorban gumióvszerrel) és szexuális oktatással kell elérni.

Javasoljuk, hogy az illetékes minisztérium ösztönözze óvszer automaták létesítését a kollégiumokban, illetve szórakozóhelyeken, és vessen gátat annak a gyakorlatnak, hogy az intézmények rendre megakadályozzák az automaták kihelyezését. Az abortusz a nők számára nem szabadság, hanem keserű kényszerűség, az állam feladata is a bajba került lányok és nők manipulációtól mentes, önkéntes pszichológiai megsegítése.

A fogamzásgátlás támogatása, illetve a fiatalok felkészítése a felelős, tervezett családalapításra lényegesen kisebb kiadást jelent, mint amekkora az abortuszok, illetve ezek testi, lelki szövődményeinek vagy az egyre terjedő nemi betegségek társadalmi kára és költsége.

A fentiek okán javasoljuk, hogy a köznevelésben, valamint a gyermek- és ifjúsági médiában kapjanak helyet a testi és lelki önrendelkezés, az egymás iránti kölcsönös felelősség, a párok tagjai között a fogamzásszabályozás és tudatos családtervezés terén való együttműködés készségeit kialakító programok, figyelemmel a korosztályok és társadalmi rétegek közti különbségekre.

A védőnői hálózat segítse elő a kortárs képzés kialakulását, mivel a nemzetközi tapasztalatok és néhány hazai mintaprogram alapján a kortárs segítők érik el leghatékonyabban az érintett fiatal korosztályt.

 

7. Prostitúció

 

A nők elnyomásának egyik legtűrhetetlenebb megnyilvánulása a nők tömeges áruba bocsátása. Magyarországon jelenleg is nők ezrei járják meg nap mint nap a prostitúció és a nőkereskedelem poklát. A demokratikus Európa hazugság mindaddig, amíg fenntartja a prostitúció legbrutálisabb ember-ember közti viszonyt lehetővé tévő rendszerét, és a keleti országok lányait tömegesen szállítják a nyugati bordélyokba. A demokratikus Magyarország hazugság mindaddig, amíg a nők és lányok tömegei számára nincs más jövedelemforrás, mint testük áruba bocsátása, férfiak szexuális kiszolgálása.

Célunk egy olyan demokratikus társadalom építése, melyben nők és lányok mindenféle férfi erőszaktól mentesen élhetnek. Méltatlanul, ám árulkodóan kevés közfigyelem irányul a prostitúció fő felelőseire és haszonélvezőire: a futtatókra, a velük cinkos korrupt hatóságokra, és nem utolsó sorban a jelenséget folyamatosan működésben tartó kliensekre. Ők túlnyomórészt férfiak. A stricik, emberkereskedők, és a prostitúciót vásárló kliensek tudatosan használják ki az áldozatok sebezhetőségét, amelyet a szegénység, a magas munkanélküliség, a munkaerőpiaci diszkrimináció és a nőkkel szembeni erőszak okoz.

Az állam kötelessége, hogy segítséget nyújtson a nőknek és a gyerekeknek a prostitúcióból való kilépéshez, és hogy menedékotthonokat, tanácsadást, oktatást és munkaerőpiaci lehetőségeket biztosítson számukra.

Ki kell jelölni az állam áldozatok védelmével kapcsolatos felelősségeit, tisztázni kell az emberkereskedelem és prostitúció áldozatainak védelmét ellátó intézmények feladatait és jelentős forrásokat kell biztosítani ezek megerősítésére. Mindezek hatékony érvényesítése érdekében elengedhetetlen az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos szaktudás kialakítása, ezért az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatainak ellátását célzó pszichológiai és szociális szaktudás megszerzése részét kell, hogy képezze a pszichológusok, egészségügyi és szociális dolgozók, valamint a rendőrök általános képzésének.

Hatékony eszközökkel kell kikényszeríteni a prostitúciót szervező bűnözők leleplezését (amire részben már a jelenlegi törvényi szabályozás is lehetőséget adna), meg kell erősíteni a gyermekvédelem rendszerét, különös tekintettel az állami nevelőintézetekben ellátott gyerekek prostitúciójának megelőzésére, megakadályozására és hathatós üldözésére. A nemzetbiztonsági ellenőrzést kiterjesztjük annak érdekében, hogy aki mások prostitúcióját kihasználja, ne tölthessen be fontos és bizalmas munkakört, ne dolgozhasson sem a rendőrségben, sem az igazságszolgáltatásban, ne lehessen képviselő.

 

8. Oktatás

 

A nemek esélyegyenlőségét támogató szemléletmód a demokráciára nevelés része. Ennek ellenére az oktatás továbbra is a nemekhez kötődő sztereotípiák erősítő és közvetítő közege, amely a hagyományos nemi szerepeket újratermeli és ez a nemek közötti egyenlőtlenséghez vezethet.

Javasoljuk az óvodai neveléstől kezdve a felsőfokú oktatási intézményekig, hogy a nemi sztereotípiák hangsúlyozása helyett a társadalmi valóságnak megfelelően, többféle szerepmintát közvetít­senek a gyerekek, diákok felé, amely lehetővé teszi férfiak és nők egyenlő társadalmi elismertségét és az esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon, a családokban, a hétköznapi élet szintjén. Ennek érdekében javasoljuk a tanító- és óvóképző, tanárképző karokon a nemek kérdésével foglalkozó kötelező kurzusok bevezetését, ahol lehetőség van rá, tanszékek alapítását.

Támogatjuk olyan tankönyvek bevezetését, melyek a társadalmi valóságot leképezve, a valós tapasztalatokra építve, többféle megközelítésben ábrázolják a társadalmi nemeket és ezzel a gyerekek szerepválasztási lehetőségeit fenntartják. A tankönyv-akkreditációs szempontok között már szerepel a nemi és más sztereotípiák megjelenése, de az akkreditációs testületekben nincs szakértő, aki ezt el tudná bírálni, ezért támogatjuk szakértők delegálását.

Ezenkívül különböző interaktív pedagógiai módszerek alkalmazásával (kooperatív tanulás, csoportmunka, konfliktust kezelő foglalkozások, drámapedagógia), a pedagógusoknak lehetőségük lenne, hogy a diákok körében a nemek közötti közös felelősségvállalást erősítsék, a versengés kialakulását megelőzzék.

 

9. Média és reklámok

 

Rengeteg olyan reklám, illetve médiatartalom létezik Magyarországon, amely káros sztereotípiákat közvetít, és ezáltal növeli a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket, valamint felerősíti azokat a társadalmi elvárásokat, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy milyennek kell lennie az ideális nő, illetve férfi viselkedésének, megjelenésének. A szexista médiatartalmakat jelenleg normatív eszközökkel – jogi szabályozás, etikai önszabályozás – próbálják kezelni. Az LMP ebben a kérdésben a szankcionálásnál feltétlenül hatékonyabbnak tartja azokat a módszereket, amelyek a fogyasztók tudatosságát és a médiaszakma érzékenységét növelik, ezért javasoljuk az ilyen programok terjesztését (pl. az esélyegyenlőség, az etikus fogyasztás, és a társadalmi fenntarthatóság témáinak beépítése az újságírók, médiaszakemberek képzésébe), illetve közvetve annak ösztönzését, hogy a fogyasztók éljenek a panasztevés lehetőségével. Ezért javasoljuk, hogy az NMHH rendszeresen készítsen vizsgálatokat a nemek médiareprezentációjáról, és szükség esetén e vizsgálatok alapján hívja fel mind a fogyasztók, mind a műsorszolgáltatók figyelmét a tapasztalt problémákra és ezekkel kapcsolatban fogalmazzon meg állásfoglalásokat, illetve ajánlásokat a műsorszolgáltatók számára.

Addig azonban javasoljuk a nemek méltányos reprezentációja követelményének törvényben való nevesítését és hangsúlyozását, valamint az NMHH és a Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Bizottságának ezzel kapcsolatos felügyeleti, ellenőrző, illetve szankcionáló szerepének megerősítését és a kiszabható szankciók átalakítását (mivel a reklámkészítők gyakran eleve belekalkulálják költségeikbe a közigazgatási szankció költségét). A panaszok elbírálásánál mindenképpen azt kell figyelembe venni, hogy az adott tartalom mit közvetít a fogyasztóknak, és nem a megalkotó hivatkozott szándékát.

 

10. Családon belüli erőszak

 

Tömegesen veszélyezteti a nők és gyerekek jogait, életét és egészségét a családon belüli erőszak, ám az elmúlt években számos társadalmi kampány mellett alig történt érdemi cselekvés ennek visszaszorítására. A családon belüli erőszak visszaszorításának egyik legfőbb akadálya az eljárásjogi széttagoltság, vagyis, hogy az összefüggő bántalmazássorozat elleni jogorvoslat érdekében az áldozatok nem vehetnek igénybe ügyüket annak egészében vizsgáló jogorvoslati eljárást, hanem elaprózott jogcímeken többféle hatósághoz kénytelenek folyamodni. Így végül egyik eljárásban sem ragadják meg a hatóságok az erőszakfolyamat lényegét, emiatt a nők és gyerekek alapvető jogai nem érvényesülhetnek a magyar jogrendszert különösen átható eljárásjogi dogmatizmus miatt. Tetézi az áldozatok kiszolgáltatottságát az eljáró hatósági személyek felkészületlensége.

Az erőszak visszaszorítása nemcsak emberi jogi, de nemzetgazdasági megfontolások miatt is égető feladat. A családon belüli erőszak társadalmi költsége tetemes: számtalan munkanap-kiesés, betegség, rokkantnyugdíjazás írható a bántalmazók számlájára. De az áldozatok védelme, illetve kárpótlása a jelenlegi törvénykezés hiányosságai, illetve gyakorlati kikényszeríthetetlensége nyomán még azokban az esetekben is igen nehézkes, amikor a hatóságok elmarasztalják az elkövetőt. Az erőszak visszaszorítása számtalan feladatot ró a kormányra, melyek közül a legfőbb az elkövetők elleni gyors és egyértelmű hatósági fellépés, illetve a sértettek számára azonnali hathatós védelem biztosítása.

Roppant igazságtalan az a helyzet, hogy az erőszak áldozatainak hajléktalanná kell válniuk, ha fizikai biztonságban szeretnének élni. Ezt már a 2004-es kormányprogram is felismerte, ám gyakorlati javulás alig történt. A 2009-ben hatályba lépett, és azóta érdemben nem módosult távoltartási törvény korrekcióra szorul, mivel megalkotásakor sem az évtizedes (pl. osztrák) tapasztalatokat, sem saját 2003-as és 2004-es áldozatvédő célkitűzéseit nem vette figyelembe a parlament, illetve a kormány. A távoltartás és a letartóztatás nemzetközi gyakorlatban bevált mintáinak a magyar jogba való átültetésével és következetes alkalmazásával jelentősen csökkenne az erőszak elől menekülni kényszerülő nők és gyerekek száma, s így a hajléktalan-ellátásra nehezedő teher.

A rendőrség által elrendelhető ideiglenes távoltartást a jelenlegi három napról fel kell emelni tíz napra, hiszen három nap sem az áldozatnak nem elegendő ahhoz, hogy segítséget kapjon a szociális és jogi segélyszervezetektől, sem pedig a bíróságnak, hogy megalapozottan döntsön a távoltartás meghosszabbításáról. A távoltartás személyi körének szabályozásában nem az elkövető és a sértett közötti családjogi kapcsolat jellegét kell alapul venni, hanem az elkövetett cselekményt. A volt élettárs, ill. volt szexuális partner követi el a nők elleni gyilkosságoknak mintegy negyedét. A gyilkosságot rendszerint kisebb súlyú erőszakcselekmények előzik meg. Az ilyen emberölések egy része tehát megelőzhető volna, ha ezekre az elkövetőkre is vonatkozna a távoltartás.

Egyértelművé kell tenni magyar jogban, hogy a távoltartás nem az előzetes letartóztatást helyettesítésére való, ha az utóbbi feltételei is fennállnak. Elfogadhatatlan az a jelenlegi gyakorlat, hogy az elkövetőt többnyire csak emberölés esetén tartóztatják le.

A Btk-ba 2013-ban bekerült „kapcsolati erőszak" tényállásának gyakorlati értékelése még korai, de erősen aggályos e bűncselekmény magánindítványos jellege, hiszen az egyéb magánindítványos tényállásokkal kapcsolatban már évtizedek óta láthatjuk, hogy fenyegetettségük miatt ritkán tudnak élni magánindítvánnyal a családon belüli erőszak áldozatai.

Rögzíteni kell, hogy a mediációnak és a családi csoportkonferenciáknak a családon belüli erőszak eseteiben nincs helye. Gondoskodni kell a családon belüli erőszak tanúinak, valamint az áldozatok részére segítséget nyújtó szociális szervezetek munkatársainak biztonságáról, jelenleg ugyanis tanúskodásuk, illetve munkájuk egyik fő gátja, hogy a bántalmazók őket is rendszeresen erőszakkal fenyegetik.

A családon belüli erőszak elleni következetes fellépéssel az állami gondozásba veendő gyermekek száma is jelentősen csökkenne.

Mindezek mellett az LMP ebben a kérdésben is nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre. Nagyon fontos, hogy a nők időben felismerjék a problémát, és tudják, hová fordulhatnak segítségért. Már fiatal korban el kell kezdeni az ezzel kapcsolatos tudatosság növelését (lányok és fiúk körében egyaránt); ezzel összhangban a konfliktusok, illetve a belső feszültségek, az agresszió kezelésének technikáit be kell illeszteni a közoktatási rendszerbe. Az oktatásban az együttműködésen és bizalmon alapuló párkapcsolat- és a családkép váltsa fel a nők alárendelődését és lemondását sugalló felfogásokat. Ezzel párhuzamosan a jelzőrendszer (védőnői hálózat, családsegítő, gyermekjólét) megerősítésére, cselekvési lehetőségeinek bővítésére is szükség van.

A régóta hatályban lévő gyermekvédelmi törvény szellemében a közoktatásnak az eddiginél hatékonyabban ki kellene vennie részét a gyermekveszélyeztetés nemi egyenlőtlenségből eredő formáinak felismeréséből, kezeléséből és megelőzéséből. Habár a gyerekek fizikai és szexuális bántalmazására irányuló figyelem az elmúlt években megnőtt, a pedagógusok, iskolapszichológusok cselekvési lehetőségei meglehetősen szabályozatlanok. Biztosítani kell, hogy a jó szándékkal segíteni próbáló közalkalmazottat ne érhesse hátrány se közvetlenül a bántalmazó szülő részéről, de tisztázandó az is, meddig terjed a szülők személyiségi joga abban az esetben, ha bűncselekmények gyanúja merül fel. Nem életszerű az a merev szabályozás, amely ilyenkor kizárólag a rendőrséget juttatja szerephez, hiszen a gyerekek sokkal inkább megbíznak az általuk jól ismert pedagógusban.

 

11. Zárszó

 

Magyarországon a jelenlegi, zaklatott társadalomban, a diszkrimináció mindennapos megnyilvánulása egyre nagyobb mértéket ölt. Nem előremutató az állampolgárok számára az a hozzáállás, amit a jelenlegi politikai résztvevők mutatnak. Addig, amíg parlamenti szinten nincs mód a diszkrimináció kiküszöbölésére (pártok hiúsága, ellenséges közeg, illetve a nők hátrányos megkülönböztetése), nem várható el az állampolgároktól sem a tolerancia társaik felé.

A nőkérdés markáns megjelenésének hiánya a politikában és közéletben azt a következményt hozza magával, hogy a nők hagyományos szerepfelfogása még évekig, akár évtizedekig jellemző lesz Magyarországra. Nyugati társadalmakban a nők közéleti szerepvállalása gyökeresen megváltoztatta, illetve elérte célját a szerepfelfogások terén. A nemek más, modernebb szerepet kaptak, a férfiak is képesek voltak attitűdjükön (a nők érdekében és nem ellen) változtatni.

A nők és férfiak közötti szerződést újra kell kötni a részvétel, az igazságosság és a fenntarthatóság jegyében.