„A fenntarthatóság felé való átmenet végén egy olyan harmonikus, értékkövető és értékőrző magyar társadalom sejlik fel, melyben a boldogulás alapja - az anyagi értékek mellett - az értékteremtő munka, az egészség, a tudás, az erkölcs (mely többek között hiten, bizalmon és tiszteleten alapul), valamint a családi, közösségi és a nemzeti összetartozás, továbbá a globális felelősségvállalás."

Zagyva Gabriella írása

A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa részére készült egy olyan összefoglaló tanulmány , mely a hazai helyi közösségi kezdeményezéseket gyűjtötte össze, vizsgálta meg. Elkészítésnek célja az volt, hogy válaszokat találhassunk olyan kérdésekre, mint...

• Mitől működik jól egy kezdeményezés - és mitől nem?
• Milyen okok vezetnek egy közösségi kezdeményezés elindításához és mik gátolják azokat?
• Milyen speciális adottságok szükségese egy jól működő kezdeményezés fenntartásához és mi az, ami általános, másolható, jó példa?

A tanulmány számos esetet ír le, mélyinterjúk alapján. Inspiráló olvasni ezeket a beszámolókat és nagyon jó érzés tudni, hogy itthon is számos olyan kezdeményezés van, ami egy fenntarthatóbb, élhetőbb, igazságosabb jövőt ígér. Miközben elkeserítő megtapasztalni azt, hogy mennyi akadályba ütköznek azok, akik valami mást, valami jobbat, nemesebbet szeretnének létrehozni és működtetni.

Átmeneti állapotban vagyunk. A kérdés az, hogy a megsemmisülés felé haladunk, vagy az ökológiai rendszerváltozás útjára lépünk. Az első felé visz bennünket a megszokás tehetetlensége, a jelenlegi gazdasági, piaci gyakorlat és talán a tudatlanság is.
Az utóbbihoz gyökeres változásokra van szükség a gazdaságban, a társadalomban, az egyéni felelősségvállalásban, a szemléletmódunkban, az emberi kapcsolatainkban.

Az NFFS így írja le a fenntartható társadalom vízióját: „A fenntarthatóság felé való átmenet végén egy olyan harmonikus, értékkövető és értékőrző magyar társadalom sejlik fel, melyben a boldogulás alapja - az anyagi értékek mellett - az értékteremtő munka, az egészség, a tudás, az erkölcs (mely többek között hiten, bizalmon és tiszteleten alapul), valamint a családi, közösségi és a nemzeti összetartozás, továbbá a globális felelősségvállalás."

A cél tehát megvan, tudjuk, hogy szeretnénk élni a jövőben. A kérdés az, mit teszünk érte ma?

Az általános alapelvek - elővigyázatosság, a jövő nemzedékek iránt érzett felelősség, az életformák diverzitásának megőrzése, a kölcsönös egymásra utaltság és segítség - elvi szinten, többnyire a törvényi szabályozásban is kimondásra kerülnek.
A célokon túl tehát az elvek is adottak és széles körben elfogadottak. Kérdés, hogy a gyakorlatba hogy lehet ezeket átültetni?

Az NFFT tanulmányában közösségi kezdeményezéseket mutat be, mivel a tapasztalatuk az, hogy „általában nem a formális intézmények, hivatalos szervek erőfeszítései és nem is egyéni kezdeményezések szülnek igazi eredményeket, hanem elkötelezett emberek összefogása és kitartó együttműködése hozza létre őket." Vagyis civil kezdeményezésekre van szükség, azonban azokban az országokban - így hazánkban is -, ahol a történelem során hosszú ideig éltek az emberek idegen uralom alatt, az ilyen típusú civil mozgalmaknak nincs igazán terük, eszközük, nincs meg az a bizalmi légkör, amiben működhetnének.

Szintén a tanulmány következtetése, hogy a sikeres kezdeményezések közös jellemzői:

• önkéntesség
• spontán önszerveződés
• felelős részvétel
• a közösség törekvése az önrendelkezésre
• igény a részleges önellátásra
• az emberi lépték, illetve a helyes mérték helyreállítása
• helyi források előnyben részesítése

Közösek azonban a problémák is:

• rugalmatlan politikai-gazdasági intézményi rendszer és jogrend
• az újító kezdeményezések általában rendszer-idegenek, így az adott rendszerben nem igazolják a tőlük remélt előnyöket
• a társadalmi újítások költsége (ami nem feltétlenül pénzbeli költség, hanem pl. áldozatvállalás) túl magas, rövidtávon nem lehet nyereséges - ahogy a technológiai jellegű újítások sem. A piaci verseny nem kedvez az ilyen jellegű kezdeményezéseknek.
• társadalmi szintű bizalomra lenne szükség (egy olyan társadalomban, ami az egyéni szintű bizalmat is csak nyomokban tartalmazza)
• politikai akarat hiánya, az előrelátás képességének hiánya, a megkülönböztetett támogatási rendszerek hiánya, a gazdasági lobbitól való függőség, a rövidtávú gondolkodás...

Vagyis végső soron „az átmenet megszervezése korántsem technikai, szervezet- és rendszerelméleti vagy kommunikációs stratégiai kérdés, hanem politikai harc kérdése".

Így, a tanulmány 13. oldalánál akár be is csukhatjuk a könyvet, legyinthetünk rá: Á, ez itt nálunk úgyis reménytelen...

Vagy mégis elolvassuk azt a három tucatnyi esettanulmányt, mely azt bizonyítja, hogy „Az élet szent okokból élni akar"... és elkezdünk végre élni.

A tanulmány letölthető innen 

Térkép

1., A fenntarthatóság felé való átmenet jó példái Magyarországon
Szerkesztette: Kajner Péter – Lányi András – Takács-Sánta András

2., A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója
Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024

http://www.nfft.hu/dynamic/NFFS_rovid_OGYhat_melleklete_2012.05.16_vegso.pdf