Mikor már csak körülbelül fél év volt hátra a GYES-ből/GYED-ből, mint minden édesanyában, bennem is felmerült a kérdés: Hogyan tovább? Mi lesz velem? A karrier tervezése, az álláskeresés mellett olyan kérdésekben is kell rövid idő alatt döntenem, melyekhez komoly munkajogi, pénzügyi ismeretek kellenének. Ebben az évben ráadásul sok jogszabály megváltozott – megint.

Lehőcz Daniella írása

Első hallásra csodaszépen hangzik a GYED extra, meg hogy bármennyit dolgozhat az édesanya GYES mellett is. Néhány perc töprengés után azonban felmerül néhány kérdés: miért menjek vissza már a pici egy éves korában? Azt az egy évet, amíg a GYED jár, jó lenne még vele tölteni. Nem minden a pénz. Vagy mégis? Tény, hogy sokkal nehezebb kijönni a fizetésem kb. 70 százalékát jelentő összegből, hiszen a lakástörlesztésem és a rezsim nem változott, cserébe viszont pelenkát, és gyerekruhát meg játékot kell vennem. De nem lehetetlen a küldetés.

Kíváncsian várom a jövő évi statisztikát arról, mennyivel több kismama megy vissza egy, netán két évvel korábban a munkahelyére, hacsak nincs külső kényszer. Mert ez utóbbit mérni sajnos nem lehet. És akkor itt jön a képbe, hogy GYES mellett meg bármennyit... De mi van, ha abban a fennmaradó egy évben csak 6 órát szeretnék naponta dolgozni? Ha a fizetésemre is szükségem lenne, de 2-3 évesemmel is szeretnék még egy kicsit több időt eltölteni? Ha nem szeretném hajnalban ébreszteni, és este hazahozni a bölcsődéből? (Apropó bölcsőde: hogyan is alakulnak majd a férőhelyek? Hány családnak kell a magánbölcsődékben súlyos tízezreket fizetni?)

Én szerencsésnek mondhatom magam. A fiam születése után másfél évvel is volt hová visszamennem, és most, hogy a lányom hamarosan tölti a kettőt, szintén nem kell azon aggódnom, hol és milyen munkám lesz. Csakhogy! Legkésőbb fél ötig-ötig el kellene hoznom Őket két helyről. A bökkenő az, hogy a munkaidőm ötig szól(t), és legalább fél óra, mire odaérek a bölcsődébe. Mi van, ha Apuci külföldre jár minden héten? Mi van, ha nincs nagyszülő, testvér, aki elhozza a gyerekeket minden délután? Mi van, ha nem engedhetek meg magamnak egy fizetett baby-sittert, aki ezt megtenné? És mi van, ha a munkaadó (rajta kívülálló okokból) nem változtathat a munkaidőmön? Hiszen ott van a másik tíz ember, aki ugyanebben a munkakörben dolgozik ötig. Mi van, ha hiába kérem a 6 órás munkarendet, ezzel is enyhítve a belső konfliktust? Ha válaszként azt kapom, „akkor maradj otthon még egy évet"?

Ezek a kérdések biztosan nem csak bennem merülnek fel. Ezekkel a problémákkal nem csak én találkozom. És én összetehetem a két kezem, mert van hová visszamennem. „Csak" meg kellene szerveznem „néhány" dolgot, és minden rendben megy majd. Hacsak nem lesz kicsit többször beteg a gyermek az első közösségben töltött év során. Mert ebbe most bele sem gondolnék...