Amikor a múlt nyáron – közel hat éve tartó, és hellyel-közzel aktív szurkolás után - beálltam az LMP önkormányzati választási kampányába, még álmomban sem gondoltam volna, hogy 2015 tavaszán az Európai Unió brüsszeli intézményeiben látogatást tehetek.

Hogy miért nem gondoltam volna? Nos, igen egyszerű a magyarázat. A magyar nők mindennapi életét élem: iskolás gyermeket nevelek, mellette teljes munkaidőben dolgozom főállásban, második műszakban háztartást vezetek. Évekig dolgoztam harmadik műszakban is: hetente háromszor tanítottam esti nyelviskolákban, hogy a fedél a fejünk felett maradjon. Közben még álmodozni is ritkán volt időm, nemhogy a politikai életbe effektív idővel, energiával belefolyni!

Mára egy kicsit megváltozott a helyzet. A gyerek cseperedik, a lakhatásom stabilizálódik. Időm nem lett sokkal több, de rálátásom a magyar társadalmi és politikai életre ugyanúgy van, mint egy hétköznapi férfinek, azt pedig senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a földön járok: ismerem a napi fogyasztási árakat, a megélhetési költségeket. Tisztában vagyok például azzal: mire nem elég a havi 47 ezer! A történetem csak azért érdekes, mert most a nőkről van szó! A nőkről, akik a magyar társadalomban csakúgy, mint Európa-szerte a munka oroszlánrészét viszik, így igen nehezen érthető, hogyan lehetséges: mégsem képviselik társadalmunk egészét egyenlő vagy legalább megközelítőleg egyenlő arányban az EU-s és a hazai politikai intézményekben. Hogyan lehetséges a XXI. században, hogy a magyar politikai elit gyakorlatilag kizárja a magyar nők képviseletét az ország házában, kormányunk pedig teljességgel a döntéshozatalban?! (Talán nem ismerik az egyik legszebb magyar szó, a feleség etimológiai jelentését?)

Meszerics Tamás EU-képviselő irodájának és csapatának köszönhetően 2015 május végén nem csak azt tudtam meg az Európai Parlament és Európai Bizottság épületének a falai között, hogy a szomszédos Ausztriában a zöldek 50 százalékban határozták meg a nők politikai részvételének az arányát, de azt is, hogy az esélyegyenlőség, a női egyenjogúság az EU alapértékei közé tartozik, és az LMP tágabb hazájában, az EGP-ben (European Green Party) nagyon komoly lobbi folyik - a társadalmi igazságosság részeként - a nők hátrányos megkülönböztetése ellen és párhuzamosan ezzel, az aktív politikai életbe való bevonásukért. (Franciaországban például nemzeti szinten is kötelezővé tették a paritás elvét: egy férfi jelölt után egy nőnek kell következnie.)

Értékeltem, hogy az LMP EU-képviselőjének a csapatában nők is dolgoznak, és - bár a budapesti iroda vezetője egy férfi, Zarándy Zoltán – le kell szögezni: rendkívül jó programokat állítottak össze Csiba Katalinnal és Besenyei Eszterrel közösen. Megnézhettük az Európai Parlament képviselői termét, épp, amikor Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára migráció témában felszólalt, másnap pedig találkozhattunk a női egyenjogúság szakértőjével, Anna Van Nistelrooij asszonnyal az Európai Bizottság Berlaymont épületében.

Nagyon nem utolsó sorban hallhattunk az EU intézményrendszeréről egy rendkívül részletes és világos összefoglalást a több mint tíz nyelven beszélő honfitársunktól, Dr. Béres Bélától, a Jogi Szolgálat munkatársától, aki időt és energiát nem kímélve bevezetett bennünket olyan helyiségekbe is, amelyeket valószínűleg nélküle nem nézhettünk volna meg. Így történhetett, hogy a sajtóteremben állva kicsit ízelítőt kaphattunk abból is, milyen lehet az újságírók össztüzében a pódiumon állni, milyen lehet fotóvakuk villogása között továbbgondolni, beszélni, kérdésekre válaszolni. A hazánk és az EU női állampolgárainak a szolgálatában. Akár. Akár nőként. Miért is ne? Hiszen, ahogy azt az egyik legzseniálisabb XX. századi feltaláló, Howard Hughes mondja az Aviátorban, Scorsese remek filmjében (véletlenül készült volna a film az EU-csatlakozásunk évében?):

ez a jövő útja.

Holakovszki Genovéva

A zuglói LMP szervezésében június elején Nők a közéletben, nők a társadalomban, azaz nők a jelenben! címmel zajlott tartalmas beszélgetés a Cserepes Házban. A meghívott vendégek Acsády Judit és Adamik Mária szociológusok, valamint Szél Bernadett országgyűlési képviselő, az LMP társelnöke voltak.

Adamik Mária egy sokkoló ötperces animációval nyitott -  A munkaerő: http://tudnodkell.info/a-munkaero-a-rovidfilm-amit-mindenkinek-latnia-kene/ Mária hangsúlyozta, és ezt a kisfilm is jól illusztrálta, hogy hogy a női esélyegyenlőség kérdése nem az individuumok harcáról szól, hanem egy társadalmi probléma. A nőkérdés társadalmi kérdés, ezért nem (csak) a nőket, a nők életét érinti. Szó esett arról is, hogy a nőmozgalmaknak többféle motivációja volt a történelemben: az individualista, önmegvalósító motiváció mellett hamar megjelent a közösségi alapú, közjót előmozdítani szándékozó, a közösségi felelősségvállalást hangsúlyozó motiváció.

Acsády Judit a századforduló magyarországi nőmozgalmáról beszélt, ami nagyon erős volt. Egy nemzetközi hálózat részeként a városi mozgolódásokon keresztül egészen a vidéki kistelepülésekig eljutottak, mindenhol voltak helyi csoportjaik. Egyáltalán nem volt "úrinői vircsaft"  feminista mozgalomban részt venni, a vidéki parasztasszonyokat is be lehetett vonni. Érdekes volt hallgatni, és közösen arról gondolkodni, a mai modern világunkban milyen tudást, jó gyakorlatot lehet átemelni a nők társadalmi aktivizálására.

Szél Bernadett többek között a gyereknevelés megosztásának uniós direktívájáról beszélt. Nemrég volt az apák részvételének lehetőségeit növelő beterjesztés a magyar parlamentben, amit nem fogadtak el. Arról is szó esett, hogy meg lehetne haladni azt a gyakorlatot, mely a gyereknevelés terheit pénzbeli juttatásban igyekszik kompenzálni. A nyugat-európai modell szerint a jóléti juttatás szolgáltatásban is realizálódhat, melynek egyik komoly előnye, hogy nemsemleges, vagyis az apa is hozzáférhet. Bernadett arról is beszélt, hogy a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos társadalmi érzékenyítésben milyen nagy lehetősége és felelőssége van a politikának, itt lehet és kell hozni-  pl. a nemi kvóta széleskörű alkalmazásával - azt a progresszív szemléletet, ami idővel mélyreható társadalmi változások generátora lehet. Jelenleg rendkívül alacsony a női képviselők aránya a magyar országgyűlésben, sőt, romló tendenciát mutat, és a női képviselők gyakran szembesülnek szexista hozzáállással. 

Kisebb vita alakult ki a résztvevők között a rugalmas munkavégzés gyakorlati megvalósításáról. A munkahelyek rugalmasítása egy olyan társadalmi folyamat, melyben speciális képzésekre is nagy szükség van. Pl. a munkaadók képzése mellett  a munkavállalókat is képessé kell tenni a munkaidejük tudatos beosztására. Felmerült ennek kapcsán a flexibility versus security kérdése. Szél Bernadett kitért arra, hogy az LMP nagy hangsúlyt fektet a munka törvénykönyvének "helyrehozására", a munkavállalói jogok megerősítésére, családbarát irányban. Ezen kívül nagy potenciál van a zöld munkahelyteremtésben, a zöld szektorok stimulálásában, pl. helyi gazdaságfejlesztés, zöld energia.

Pártunk és kormányunk szerint nem kell elkapkodni a harcot a családon belüli erőszak ellen. Most kedden a Parlamentben a kormánypárti politikusok leszavazták azt az ellenzéki javaslatot, ami szerint ideje lenne ratifikálni az Európa Tanács által életre keltett Isztambuli Egyezményt, ami szándékai szerint határozottan és preventív jelleggel lépne fel a családon belüli agresszió ellen. Egy éve ugyan Magyarország aláírta a szándékot, de ratifikálni még nem sikerült az egyezményt. Hej ráérünk arra még, gondolta a fideszes többség a szavazásnál. A Jobbik pedig tartózkodott, nyilván nehéz összeegyeztetni a cukiság kampányt az egy-egy pofon belefér, ha az asszony kiprovokálja elvvel.

Amit a kormány a nők elleni és családon belüli erőszak terén folytat, az nem más, mint maszatolás. Miközben a magyar nők negyede családon belüli erőszak elszenvedője, Magyarországon minden héten meghal egy nő a kapcsolati erőszak miatt, és a magyar nők öt százaléka válik nemi erőszak áldozatává. Tényleg, mi indokolná, amiért kapkodni kéne?

Nők a Jelenben (NANE - Néma Tanúk Felvonulása 2013), fotó: MTI

Pedig az Isztambuli Egyezmény végre olyan eredményeket hozhatna, amire itthon igazán nagy szükség van. Például kötelező feladatokat határoz meg a nők elleni és családon belüli erőszak valamennyi formája elleni hatékony fellépés érdekében. Kimondja, hogy a nők elleni erőszak bármely formája az emberi jogok nagyon súlyos megsértése, és azt is, hogy az állam kötelessége megvédeni a nőket az őket érő erőszakkal szemben. Halasztást nem tűrő lépéseket fogalmaz meg az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők felelősségre vonása terén.

A megelőzésben az oktatásnak, képzésnek és a médiának szán kiemelt szerepet a társadalmi szemléletformáláson keresztül. Sajnos Magyarországon még gyerekcipőben járnak a prevenciós programok, mind az oktatásban, mind az áldozatokkal foglalkozó szakemberek és a rendőrök képzése terén. Növelni kell a tájékoztatásra és jogtudatosság-növelő kampányokra szánt forrásokat is. Emellett a médiának is felelősséget kellene vállalni az erőszak elleni harcban.

A pécsi videók esete jól mutatja, hogy a rendőrség hozzáállása jelenleg nem segíti az erőszak visszaszorítását. Az áldozathibáztató magatartás nemhogy az erőszak megelőzéséhez nem járul hozzá, de annak felszínre kerülését is akadályozza. Holott világos: akiktől segítséget kérnek az áldozatok annak szerepe kiemelkedően fontos. Elengedhetetlen a rendőrség rendszeres képzése, felkészítése.

Az áldozatvédelem, áldozatsegítés terén is azonnali intézkedésekre van szükség: az országban jelenleg 14 krízisközpont, valamint egy titkos menedékház működik. Ez az ellátórendszer jelenleg egyszerre 130 áldozat elhelyezését tudja biztosítani, ami borzasztóan kevés, legalább ezres nagyságrendben lenne szükség férőhelyekre, és arra, hogy minden megyében legalább egy krízisközpont működjön. Ezen a téren évek óta nincs előrelépés, 2011-2012 óta nem bővültek a férőhelyek. Probléma az is, hogy a krízisközpontok többségének a családok átmeneti otthonai biztosítanak elhelyezést, holott a női áldozatoknak speciális szolgáltatásokat nyújtó otthonokra van szüksége.

Az elkövetők felelősségre vonásában is rosszul teljesít hazánk. A hatóságok már csak akkor foglalkoznak az erőszakkal, ha vér folyik. Az áldozatok nem bíznak a rendőrségben, és úgy érzik, nem tudnak hova fordulni segítségért. A rendőrségbe vetett bizalom hiányáról tanúskodik az is, hogy a Btk. módosítása után fél évvel párkapcsolati erőszak körében mindössze három esetben indult eljárás. Nagyon magas az erőszak eltitkolása, és ha a bántalmazottak a rendőrséghez is fordulnak, nem születnek gyors és hatékony távoltartó intézkedések. Ez világosan mutatja: a büntetőjog, mint eszköz a családon belüli erőszak elleni harcban önmagában édeskevés. Amíg a nők nem számíthatnak valós segítségre, amíg a hatóságok bagatellizálják a problémát és nincs azonnali fellépés, a bántalmazottaknak pedig nincs hova menniük, addig nem is lesz változás.

A nők elleni erőszak nem magánügy, az erőszak elleni harc közös ügyünk. Ha meg akarjuk előzni, hogy az erőszak további áldozatokat szedjen, most kell lépnünk. Ebben mindenki részvételére, együttműködésére szükség van, de a kormány határozott elköteleződése és fellépése nélkül ez nem fog menni. Megvert nőket fog eredményezni minden egyes nap, amíg a kormányzat húzza az Isztambuli Egyezmény bevezetését. Az óra ketyeg. Ezt kellene már végre felfogniuk!

Női műhelyünk múlt hét csütörtökön Pásztor Esztert látta vendégül. Eszter munkáját már eddig is figyelemmel kísértük, és most valami reményteli csodával is gazdagodhattunk személyében. Félreértés ne essék, nem szeretnénk Esztert piedesztálra emelni, ő ugyanis már ott van. Legalábbis azoknak az embereknek a szemében, akik szerint a szócséplés és a kifogáskeresés nem megoldás, a tetteknek kell beszélnie. Eszter foglalkozása egyébként tolmács, Bódvalenke előtt nem igazán foglalkozott hátrányos helyzetű emberekkel. Ő is élte a budapestiek hétköznapi életét, ám egy napon, mikor megalakult a Magyar Gárda nála is betelt a pohár. Nem hitte el ugyanis, hogy egy ilyen erő Magyarországon felléphet, jelen lehet, működhet. Úgy vélte: ez egy leegyszerűsített válasz egy nagyon sokrétű problémára. Eszter képes volt tényleg felismerni a problémát, a kistérségi konfliktusok alapja egyértelműen nem etnikai, hanem szociális eredetű. Szerinte a megoldást egyedül a felzárkóztatás jelenti. Fogta magát, útra kelt és elkezdte feltérképezni a többségiben cigányok által lakott borsod megyei falvakat.

Elmondása szerint vakon, viszont nagyon lelkesen és a tenni akarás vágyától hajtva ugrott bele a munkába. Egy dolgot nem kalkulált csupán be: Magyarországon a mai napig vannak olyan házak, illetve komplett falvak, ahova nincs például bevezetve a folyóvíz. Ilyen elmaradott infrastruktúrát mi innen Budapestről el sem tudunk képzelni. Az, hogy a tenni akarást a politika miért nem jutalmazza, magam sem tudom megmagyarázni. Persze ha igyekezni akarnék, biztosan meg tudnám magyarázni. Nekünk azzal kell foglalkozni, hogyan lehetne az Eszteréhez hasonló projekteket támogatni. Nem azért mert párt vagyunk, hanem mert emberek vagyunk és mert ez lenne az ország érdeke is!

Eszter pályázatok útján (többségiben külföldi) kezdte el Bódvalenkét mind gazdaságilag, mind társadalmilag a változás pályájára állítani. Nagyon sok munkát fektetett bele, a projekt számára pénzt nem hozott, viszont ő maga annál többet tett bele még pluszba. Vajon mikor látunk ilyen önzetlen felajánlást Szijjártó Pétertől? Mikor érjük meg azt, hogy azok az emberek, akik súlyos pénzeket költenek stadionokra és ingatlan befektetésekre, egy napon úgy kelnek fel, hogy álljon meg a menet! Mekkora önző, cinikus, kiskirályok voltunk eddig. Hogyan hagyhattuk, hogy Magyarország erre a sorsa jusson? Miért nem tettünk semmit az ellen, hogy ebben az országban gyermekek éhezzenek? A kérdések sorát még folytathatnám. Vakon azt mondom: ilyen gesztus a mostani vezető kormánytagok részéről nehezen fog megtörténni. Nekünk nem rájuk van szükségünk, hanem olyan emberekre, mint Eszter is. Az ország érdeke, hogy olyan politikai képviselettel rendelkezzen, mely képes ésszerű törvényeket alkotni és képes az erőforrások átcsoportosítására annak érdekében, hogy a magyar térségeknek egyáltalán esélyük legyen felzárkózni. Még több Pásztor Esztert Magyarországnak!

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Európai Parlament Dióhéjban című rovatát szeretném nektek bemutatni. Arról van szó, hogy a parlamentnek van egy saját kutatóintézete, az EPRS, ahol mindenféle témában készítenek anyagokat, hogy segítsék a képviselők és tanácsadóik munkáját. Ez a Dióhéjban sorozat tulajdonképpen egy A4-es lap, amelynek az egyik oldalán infografika, a másik oldalán pedig ennek az inforgrafikának egy kicsit részletesebb magyarázata található: megjegyzéseket fűznek a táblázatokhoz, térképekhez, grafikonokhoz. Mondanom sem kell, ha nem tudsz semmit sem egy témáról, akkor pillanatok alatt alapinfókhoz tudsz így jutni. A kutatóintézet engedélyével lefordítottam nektek a nők parlamenti jelenlétéről szóló ismertetőt.

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen is a nők helyzete a politikában, szerte a világban!

A térképen narancssárgával azok az országok vannak beszínezve, amelyekben több nő van a nemzeti parlamentekben, mint az EP-ben, tehát több, mint 36,9%. Ez a szám több helyen visszaköszön ezen az oldalon, ugyanis ez adja az összehasonlítási alapot mindenhol. A top 10 ország közt az első kettő afrikai: Ruanda és Bolívia, a bronz érmes pedig Andorra. Érdekes igaz? Csak 3 ország van Európából az első tízben. Viszont, ha a 18 országot vesszük alapul, ahol több női politikus van, mint az EP-ben már összesen a fele, az az 9 ország európai.

A térkép alatt az EP és a tagállamok összehasonlításánál látható egy elég nagy emelkedés női részvételben 2000 és 2007 között, ami kifejezetten azoknak az országoknak köszönhető, amelyek valamiféle kvótát vezettek be: a franciákkal kezdődött 2000-ben, majd követték őket a belgák, a portugálok és végül a spanyolok 2007-ben. Az 1996 előtti számok hozzávetőlegesek a hiányos adatok miatt.

A bő harmad nő politikai elhelyezkedését a színes félkör mutatja be. Ez a grafikon kicsit csalóka: először azért, mert a szaggatott fehér vonal nem 50%-nál húzza meg a határt (szemre annyinak tűnik), hanem 36,9%-nél, ami miatt kicsit az az érzése az embernek, hogy sok nő van az EP-ben; másodszor pedig azért, mert a pártok nem a politikai spektrum szerint vannak rendezve, pedig elsőre ez a benyomásunk, ha a két szélső pártot nézzük. A szerkesztők a legnagyobb nőszázalékú párttól a legkisebbig rendszerezték a statisztikát. Tehát nem igaz az EP-ben, hogy a minél baloldalibb egy párt, annál több benne a nő. De majdnem. Látható, hogy a GUE/NGL (Egységes Európai Baloldal), ahol a frakció kb. fele nő nagy narancs cikkelytől (51,9%) az ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek) sárga cikkelyig csökken a női képviselők százaléka (22,5%). Látható, hogy a baloldal kiegyensúlyozott gender arányaihoz képest a kereszténydemokraták kevesebb, mint harmada nő, s a konzervatívok “női ötöde” erősen lehúzza az EU-átlagot. A Zöldek erős 42%-kal a harmadikok a sorban.

 Végül az utolsó szép nagy grafikonban látjátok az összes országot az alapján, hogy hány nőt küldtek százalékosan az EP-be. A kis számok az országrövidítések alatt azt mutatják, hogy összesen hány képviselője van egy tagországnak, ez Magyarország esetében például 21, aminek 19%-a nő - erősen az átlag alatt, szinte a felét sem éri el. Az nem vigasz, hogy két másik ország még rosszabbul áll. A különböző elméletek a kvótáról alapvetően megegyeznek abban, hogy valódi változás akkor érezhető, ha legalább a harmada a képviselőknek nő, de minimum 30%, ezt a 2015-ös választások után jelenleg 9 EU-s ország nem éri el.

 A számok alatt további érdekes infó is van arról, hogy mely országban alkalmaztak kvótát a 2014-es EP választások idején, továbbá a kis síkidomok az eltérő választási rendszerekre utalnak. Azt gondolnánk, hogy egy elfogadott rendszer van, mint pl. ami nálunk is, Magyarországon. Otthon zárt listákra szavazunk, ami azt jelenti, hogy a pártok maguk határozzák meg a sorrendet, s mi tulajdonképpen a pártok közül választunk. Ez a 28 országból csak hétben van összesen így. Kettőben a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyer (nem pártarányok döntenek országosan), s a legáltalánosabban elfogadott rendszer az EU-ban az, hogy jelöltekre szavaznak, tehát tetszési sorrendbe teszik a jelölteket, s így jön ki, hogy kit küldenek a parlamentbe.

 De térjünk vissza egy kicsit a kvótákra. A belgák és a franciák a listaállításnál kötelezően fele-fele arányban kell lennie a nőknek és férfiaknak. A szlovéneknél és spanyoloknál ez az arány 40%, tehát  a nemek aránya nem lehet rosszabb 40-60%-nál. A portugáloknál 33% a minimum, a lengyelek 2014-ben vezették be a 35%-ot a listáikon. A románok csupán azt kötik ki, hogy egynemű lista nem lehet (tehát csak női, vagy csak férfi), ezt jelenti a >0 az oszlopukban.

 Az LMP-ben is ismert cipzáros metódust használják a franciák, a belgák (csak a lista első két helye esetén), s a portugálok (legfeljebb két azonos nemű követheti egymást, a harmadiknál “csere”). A szlovénok kikötik, hogy a lista felső részében mindkét nemnek jelen kell lennie, a spanyoloknál mind az öt csoportban meg kell tartani a fent is írt 40-60%-os arányt. Ezek a szabályok mind az EU-s választásokra vonatkoznak, pl. a görögök és az íreknél van kvóta, de csak a nemzeti választásokon. Önkéntes kvótát alkalmaznak pártok több országban is, de ez nagyon változó.

 S mégis mi történik, ha van olyan párt, amely nem tartja be az előírt kvótákat? A spanyolok, a szlovének és a románok egyszerűen érvénytelenítik a listákat, míg a portugálok ugyan engedélyezik, de pénzbírságot szabnak ki vagy megvonják az állami kampánytámogatást.

 Az olaszoknál viszont egészen különleges helyzet van: ugyan kvótaszabály nincs, de ott a szavazatokat nézik meg. Mivel rangsorolásos választási rendszer van, ezért nem számolják bele az összesítésbe a harmadiknak rangsorolt jelöltek szavazatait, hogyha az első kettőben nem egy férfire és egy nőre adta le a voksát az állampolgár.

 Természetesen a kutatók már régóta analizálják, hogy mégis mi az összefüggés a megválasztott nők száma és a választási rendszerek között. Alapvetően egyetértés csak abban van, hogy ahol többségi szavazattal kell nyerni ott kevesebb nőt választanak meg, de a listaállításos rendszereknél nem ennyire egyértelmű az összefüggés. Mindenesetre dicsérendő, hogy egyre több országban foglalkoznak azzal, hogy hogyan segítsék elő aktívan a nők szerepválallását a politikában, s alkalmazzák a kvóta eszközét. Kár, hogy Magyarország nem az egyik közülük.

Országok rövidítései: Ausztria (AT), Belgium (BE), Bulgária (BG), Ciprus (CY), Csehország (CZ), Dánia (DK), Egyesült Királyság (UK), Észtország (EE), Finnország (FI), Franciaország (FR), Görögország (EL), Hollandia (NL), Horvátország (HR), Írország (IE), Lengyelország (PL), Lettország (LV), Litvánia (LT), Luxemburg (LU), Magyarország (HU), Málta (MT), Németország (DE), Olaszország (IT),  Portugália (PT), Románia (RO), Spanyolország (ES), Svédország (SE), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI),

 Az eredeti dokumentum, s a többi nyilvános kutatás itt megtalálható: http://www.europarl.europa.eu/thinktank/ At a glance – Women in parliaments

Készítették: Evarts Anosovs, Eva-Maria Poptcheva, Giulio Sabbati

A Nők a Jelenben, a Lehet Más a Politika párt női műhelye nyilvános pályázatot hirdet, a műhely logójának újratervezéséhez. (Mostani logónkat itt találod: http://on.fb.me/1AkYEl7)

A pályázat kiírásának időpontja: 2015. február 23.

A beküldött pályamunkának tartalmaznia kell:

• egy darab logótervet, valamint annak színbeli és formai leírását (arculati meghatározását)
• a pályázó adatait, pontos elérhetőségeit (cím, postai elérhetőség, telefonszám, e-mail).

Pályázati határidő, elbírálás 

A pályázatok beérkezési határideje: 2015. március 16.

A beérkezett pályázatokat a Nők a Jelenben tagjai bírálják el, az általuk felállított rangsor alapján az LMP kommunikációs osztályának vezetői közösen hozzák meg a végső döntést.

A pályázatok díjazása

• I. helyezett: nettó 15.000 Ft (azaz tizenötezer forint)

Elvárások: A logónak tartalmaznia kell: vizuális jelet + tipográfiát Nők a Jelenben megnevezéssel, színes és monokróm megjelenésben. A logó legyen alkalmas különféle felületeken való megjelenésre: honlap, levélpapír, névkártya, szórólap, tábla, molinó, ruházat, táska  stb. Elvárás továbbá, hogy a logónak szigorúan illeszkednie kell a Lehet Más a Politika párt jelenlegi arculatához (http://lehetmas.hu/). 

Pályázati feltételek

Nevezési díj nincs. Egy pályázó több pályamunkával is nevezhet.

A pályázó felelősséget vállal azért, hogy a pályázat anyaga saját műve, mellyel semmilyen szerzői és egyéb jogot nem sért, továbbá kijelenti, hogy bármilyen, esetleges jogsértésből adódó kárért felel. E feltételek megsértése esetén a pályázat érvénytelen, amennyiben pedig az eredményhirdetés után derül fény a jogsértésre, a pályázó köteles a díjat visszaszolgáltatni.

A pályázatot digitálisan (min. 300 dpi felbontásban jpg, pdf formátumban) kell beküldeni a naj@lehetmas.hu email-címre, tárgynak írjátok be, hogy "NAJ logó pályázat".

Érvényes az a pályázat, mely a határidőig a fenti címre megérkezik.

A Lehet Más a Politika párt a nyertes pályázó díjának kifizetésével a logó (vagy logó-ötlet) felhasználására teljes és kizárólagos jogot szerez, azt szabadon felhasználhatja, a szerző hozzájárulásával átalakíthatja, illetve a nyertes pályázat anyagát és a szerző nevét nyilvánosságra hozhatja. A benyújtott, díjazásban nem részesülő pályaműveket az alkotó nevének feltüntetésével a kiíró a későbbiekben felhasználhatja, illetve a Zöld Utat a Nőknek elnevezésű facebook oldalon közzé teheti.

A pályáztató a pályázatot eredményhirdetés nélkül is lezárhatja.

Ne habozzatok, alkossatok!

Sziasztok!

Ugyan nem Brüsszelből jelentem, de női témában egy nagyszerű kiállításra szeretném felhívni a figyelmetek otthon.

CULTiRiS Galéria/Örkény István Könyvesboltban február 18-án, szerdán, 18:30-kor lesz Fábián Éva fotográfus Nők Magyarországon 2. című kiállítása.

Igen, ez már a második női témában és nagyon szeretném megnézni, ugyanis az elsőt még láttam régebben, fantasztikus volt! A koncepció nagyon egyszerű, s a művész, akinek kedvenc műfaja a portré így fogalmazza meg: „Fotósként rengeteg fotóalbumot nézegettem, főleg a portré érdekelt. A portréalbumokat általában valamilyen témára fűzik fel.  Sikeres sportolók, korszakalkotó politikusok, híres színészek stb. – feltűnt azonban, hogy az ilyen albumokban a nők alulreprezentáltak. Kivéve, ha a szépség a téma. Úgy éreztem, hogy ez kiegyensúlyozatlan, hiszen rengeteg nő alakított nagyot, bármilyen szakmáról is legyen szó. Eldöntöttem, hogy én olyan nőket fogok fényképezni, akik a saját területükön értékteremtők.”

Tudjuk, hogy minden területen, ahol teljesítmény elismeréséről van szó a nőknek kevesebb tér jut. Ő a maga módszereivel próbál több figyelmet irányítani arra, hogy a nők szintén értékteremtők, és nagyon sokkal járulnak hozzá a társadalomhoz. Nézzük meg őket, és tudatosítsuk magunkban, hogy milyen sokan vannak! Színészek, újságírók, tudósok, énekesek, orvosok, műfordítók, írók, tervezők. A sor szerencsére nagyon hosszú!

Hihetetlenül örülök neki, hogy a kiállítás újra látható, és láthatunk nőket, akik példaképek lehetnek számunkra, inspirálhatják munkánkat. Valóban, nem is gondolnánk, hogy ez a lehetőség mennyire hiánycikk.

A kiállítás március 28-ig látható. Jó szórakozást!

Üdvözlettel:
Besenyei Eszter

Nézd meg Fábián Éva korábbi fotóit is: http://fabianevi.hu/menu/52/exhibitions/menu/66/women-in-hungary/image/386

"Egymilliárd nő bántalmazása gyalázat, egymilliárd nő tánca forradalom", Eve Ensler, amerikai írónő üzenete.

Dátum: 2015.02.15. Vasárnap
Időpont: 15:30, helyszín: Budapest, Vigadó tér

Az esemény szervezői: A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Hungarian Women’s Lobby) és a Nőkért Egyesület, Nőkért Honlap.

Az esemény facebook oldalát és a kampány részleteit itt találjátok: https://www.facebook.com/events/568274013308757/?fref=ts

 Az idei év üzenete a döntéshozók felé: követeljük az áldozatokat védő Isztambuli Egyezmény ratifikálását és betartását!!! 

Sziasztok!

Ez egy teljesen friss kezdeményezés, annyira, hogy tegnap reggel olvastam!

Az Európai Parlamentben kezdik egyre komolyabban venni a nők problémáit, és határozott lépeseket tesz a FEMM* bizottság, hogy minél szélesebb körben felhívja erre a döntéshozók és a társadalom figyelmét.

Miért fontos ez?

Ha a nők elleni erőszak megfékezésére és felszámolására irányuló munkát/harcot megszavazzák, akkor az a 2016-os év kiemelten fontos, központi témája lesz.

Ez majd megjelenik a támogatásokban, programokban, kezdeményezésekben, és kutatásokban. Fókuszban lesz, ha úgy tetszik a csapból is ez fog szólni.

Magyarországnak erre kiemelkedően szüksége van, még akkor is, ha már nálunk is elindult valami. Már nem olyan könnyű "egyszeri esetként" eladni a gólyatáborban történő erőszakot, nem úszták meg a rádiós műsorvezetők sem az ezzel történő viccelődést, a napokban Demcsák Zsuzsa is kiállt, és fotóval mutatta be, hogy mit tart a bíróság egyszerű "pofonnak".

Az üzenet fontosságát alátámasztja az, hogy az Európai Parlamentben jelen lévő pártok teljes spektrumából sorakoznak a támogató képviselők, a konzervatívoktól a liberálisokig; aláírták S&D**, PPE, ALDE, GUE/NGL, Verts/ALE és ECR képviselők, és együtt kérik a többiek támogatását is!!!

Remélem sikerül a kezdeményezés, és 2016 a nők elleni erőszak megfékezésének és a megszüntetésére való törekvés éve lesz!

Íme hat pontban, hogy mi a célja a képviselőknek, mit értenek "nők elleni erőszak" alatt, és hogy mit várnak el a képviselőktől:

1.  A "nők elleni erőszak" kifejezés mindazt az erőszakot magában foglalja, amelyeket nemi alapon követnek el, és amelynek eredményeként, fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági sérülést vagy szenvedést okoz a nőknek, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, kényszerítést vagy szabadságtól való megfosztást, akár a nő köz-, vagy magánéletben.
   
   
2. A nők elleni erőszak magában foglalja azokat a bűncselekményeket, amelyeknek áldozatai aránytalan mértékben nők, mint a szexuális támadás, zaklatás, erőszak, fenyegetés és a családon belüli erőszak, továbbá sérti a nők méltósághoz, egyenlőséghez és az igazságszolgáltatáshoz való alapvető jogait.
   
   
3. A nők elleni erőszak a nemek közötti egyenlőség egyik fő akadálya és az egyik legelterjedtebb emberjogi jogsértés, amely nem ismer földrajzi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi korlátokat.
   
   
4. A nők elleni erőszak súlyos probléma az EU-ban, ahol a háromból egy nő áldozatul esik szexuális és/vagy fizikai erőszaknak.
   
   
5. Kérjük a Bizottságot, hogy legyen a 2016-os év a nők elleni erőszak megfékezésének európai éve.
   
   
6. Ez a nyilatkozat az aláírók nevével együtt az Európai Bizottság felé továbbításra került.
   

A kezdeményezést benyújtotta:

Marc Tarabella (S&D), Iratxe García Pérez (S&D), Vilija Blinkevičiūtė (S&D), Biljana Borzan (S&D), Barbara Matera (PPE), Constance Le Grip (PPE), Mariya Gabriel (PPE), 

Teresa Jiménez-Becerril Barrio (PPE), Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), Catherine Bearder (ALDE), Inês Cristina Zuber (GUE/NGL), Kostadinka Kuneva (GUE/NGL), Terry Reintke (Verts/ALE), Ernest Urtasun (Verts/ALE), Jana Žitňanská (ECR)

*FEMM bizottság: Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

**S&D: Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége

PPE: Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)

ALDE: Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport

GUE/NGL: Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport

Verts/ALE: Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport

ECR: Európai Konzervatívok és Reformerek

U.I.: A nők ügye, mindannyiunk ügye!

 Besenyei Eszter, Brüsszel

Szerinted egy kis klór a csirkében veszélyes lehet? A vendégeidnek szolgálnál fel génmanipulált zöldséget köretként? Mit szólnál hozzá, ha a gyermekednek szánt élelmiszer veszélyeztetné egészséges fejlődését? Hidd el, ezek a kérdések ma relevánsabbak, mint valaha. 

A TTIP nem más, mint egy transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás az USA és az EU között, melyet politikusok és nagyvállalatok dolgoztak ki, szigorúan zárt ajtók mögött (civilek nem, vagy csak alig kaphatnak betekintést a tárgyalásokon született dokumentumokba, míg a nagyvállalatok szabadon átnyálazhatják ezeket). Már a kidolgozási módszer is, mellyel ezt a megállapodást előkészítették, egyértelműen bizonyítja azt, hogy ezen egyezmény nem a fogyasztók érdekeit kívánja védeni. Akkor mégis kinek az érdekeit védik? Természetesen a nagyvállalatok érdekeit. Addig fajult az óriáskonszernek befolyása, hogy ma már képesek arra, hogy a teljes nyilvánosság kizárásával érjék el politikai céljaikat, amik egyébként gazdasági céljaiknak ágyaznak meg. Amennyiben a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás létrejön, veszélybe kerülhet Magyarország szuverenitása.

TTIP és CETA elleni tüntetés, Brüsszel 2015.02.04.

Tanuljunk a NAFTA-ból

 A NAFTA, azaz az USA, Kanada és Mexikó között létrejött szabadkereskedelmi egyezmény 1994-ben lépett életbe. Mexikóban azt várták ettől az egyezménytől, hogy erősödni fog a gazdaság és csökkenni fog a szegénység. Neoliberális érvelés szerint a szabadkereskedelem, a tőke szabad mozgása növekvő gazdasági aktivitást és így egyre növekvő jövedelmet jelent. Ezen érvelést használja jelenleg is az USA az Európai Unió meggyőzése érdekében. De nézzük meg, hol is tart Mexikó most:

-          Mexikó a latin amerikai országok között a 18. helyet foglalja el a 20-ból GDP/fő reálnövekedése alapján

-          az ország 2013-es szegénységi rátája megegyezik az 1994-essel

-          ha Mexikó 1980-as évek előtti gazdasági növekedési rátáját vennénk alapul, és az maradt volna 1994-2012 között, akkor ma Mexikó egy magas jövedelmű ország lenne

Az érv, hogy a szabadkereskedelem önmagában hasznot hoz, téves. Az adatok azt mutatják, hogy a pefirférián fekvő országok rosszul járnak. Szerintetek az EU-ban mégis ki hasonlíthat legjobban Mexikóra? Sajnos mi.

A NAFTA miatt perre menni sem egyszerű Mexikóban.

A Cargill nevű cég 2004-ben a NAFTA keretein belül 72 millió eurót nyert Mexikótól, mert az adót vetett ki az elhízást okozó magas fruktóz tartalmú szirupra. Nem véletlen, ha valaki a TTIP-t és a CETA-t egy trójai falóhoz hasonlítja, melyen keresztül az amerikai, kanadai vállalatok peres úton tudnak profitérdekeiknek érvényt szerezni Európában, később pedig az egész világon.

És mit mond a az EU?

Az Európai Unió célja, hogy bejusson az amerikai közszolgáltató piacra és ezért az EU még az európai mezőgazdaság feláldozásától sem riadna meg. Az elmúlt másfél év során sok kritika érte emiatt az Európai Uniót, ezért az Európai Bizottság kidolgozott egy kommunikációs stratégiát, amelynek például része az is, hogy megpróbálják elhitetni a lakossággal, hogy nem kell aggódni, az élelmiszerbiztonság, a génmódosítás kérdése nem része a tárgyalásoknak. Időközben kiszivárgott néhány szupertitkos dokumentum, melyek az ellenkezőjét bizonyítják. Annyi hazugság és mellébeszélés már bőven kiderült, minek ürügyén egy fenntarthatóságért és kiszámíthatóságért küzdő vezető azonnal leállítaná a szabadkereskedelmi egyezményekről szóló tárgyalásokat.

Az európai biztos, Malmström, aki a TTIP tárgyalásokat vezeti az Európai Bizottságon belül, azt mondta, hogy a Kanada és az EU között létrejött szabadkereskedelmi egyezményt (CETA: ez a TTIP-hez hasonló egyezmény, tető alá hozása már megtörtént, már csak a ratifikálás van hátra) el lehetne fogadni ideiglenesen, ratifikálás nélkül is működhetne a dolog minden tagállamban. Csak a tagállamok vezetőit kéne erről meggyőzni, aztán ha útközben valahol probléma merül fel, orvosolni lehetne. Ez is azt mutatja, hogy a demokráciáról mennyire ellentétes módon gondolkodik az Európai Bizottság. Ezt a lépést akár súlyos támadásként is lehet értelmezni a jogállamiság ellen.

TTIP és CETA elleni tüntetés, Brüsszel 2015.02.04.

Mivel érvelnek a szabadkereskedelmi egyezményt támogatók?

A támogatók azt mondják: az egész bolygó egy nagy szabadkereskedlmi egyezmény felé tart. Amennyiben az EU kimarad ebből, esélyes, hogy más országok fogják a szabadkereskedelem standardjait meghatározni. (Pl. afrikai és ázsiai országokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmények.) Ez mutatja azt, hogy verseny van a szabályozásokban is. Ja és persze azt is mondják, hogy nőni fog a GDP, meg a gazdaság, meg a foglalkoztatottság. Hányszor hallottuk már ezt is... Ami biztos: a fogyasztás növelése a cél, mindenáron. Inkább vegyük meg (olcsóbban ugyan) azt a csirkét, ami nem a jó magyar ugaron kapirgál friss levegőn, hanem egy gyárban nevelődik fel úgy, hogy életében nem lát napsütést.    

A magyar kormány álláspontja

December közepéig azt tudhattuk meg, hogy a magyar állam általánosságban támogatja a TTIP-t és a CETA-t, de nem támogatja, hogy a meződazdaság és az élelmiszerbiztonság része legyen a tárgyalási megállapodásnak. A nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár, Mikola István, tett egy olyan kijelentést, hogy Magyarország meg fogja vétózni a TTIP-t, ha ellentétes a nemzeti érdekekkel. (itt behivatkoznám Ungár Pétert http://bit.ly/1v48hjU )Viszont következő héten Szijjártó Péter látogatást tett az amerikai kereskedelmi kamaránál és ott már a TTIP azon előnyeire került a hangúly, melyeket már Mexikónál is bevetettek: növekedni fognak a bérek, a GDP és növekedni fog a foglalkoztatottság is.
Magyarország azzal is számol, hogy amennyiben csatlakozunk az egyezményhez, számunkra, azaz a magyar vállalatok számára is megnyílhatnak például a kanadai közbeszerzések. Szóval képzeljük el, ahogy magyar érdekeltségbe tartozó vállalatok betörnek a kanadai piacra és francia, német vállalatokat kiszorítva szolgálják ki a kanadai fogyasztók igényeit. Ugye mennyire naivak vagyunk? Fel tudjuk venni a versenyt a fejlettebb, nyugati országok fejlettebb iparával. 

Egyéb, kiszirvágott dokumentumokból az is kiderül, hogy a magyar élelmiszerbiztonságért felelős hivatal (NÉBIH) egyenértékűnek fogadja el az amerikai központi élelmiszerbiztonsági hivatal által kiállított dokumentumokat. Vegyünk például egy zacskó fagyasztott zöldséget. Amerikában mondjuk génmódosított zöldségekből készítik ezt a terméket, egy nagy óceánjáró hajóval leszállítják Európának. Oké, hogy Magyarországon tilos génmódosított vetőmag használata, de így ha a kertben nem is terem a génmódosított répa, a fagyasztóban attól még ott lesz. A kínkeservesen kiharcolt GMO mentességünknek búcsút mondhatunk. 

Friss szellő fogja kisöpörni az EU-ból a TTIP-et?

Katrouglakosz, a Sziriza minisztere a következőt mondta az EurActivnak: "a TTIP megvétózása nemcsak a görög nép számára lesz ajándék, hanem minden európai számára."

És valóban. Magyarországnak egy dolga van: követni a görög példát TTIP ügyében. A kormány eddig csak maszatolt, a zárt ajtók mögül kiszivárgó informáiókból ítélve nem is kicsit.

Az Európai Parlamentben csak a zöld és baloldali frakciók foglalkoznak a TTIP-pel kapcsolatban a problémák felszínre hozásával és a TTIP elleni érveléssel. Nálunk az MSZP, az Együtt és valószínűleg a DK is támogatja a szabadkereskedelmi egyezményt, ellene a Jobbik, a 4K! és az LMP kampányol csak.

Az LMP álláspontja a folyamatokkal kapcsolatban

Az LMP nem a technikai részleteket kifogásolja, pontosítva nem a részleteken rugózik és próbálja azokat kiküszöbölni, hanem komplett, az egyezményt övező ideológiát ellenzi. A szabadkereskedelmen alapuló világrend megbukott, és az ilyen irányú politikai akart szegénységet, természeti pusztulást és az imperialista világpolitikai viszonyok bebetonozását jelenti. Az LMP azon az állásponton van, hogy az egész bolygót lassan átölelő, egyre nyitottabbá váló gazdasági szerkezetek NEM az EU versenyképességének növekedését fogják jelenteni, hanem a komparatív előnyök és hátrányok további kiéleződését.

HA TE IS FELHÁBORÍTÓNAK TARTOD EZT AZ EGYEZMÉNYT ÉS ANNAK KÖRÜLMÉNYEIT, LÁTOGASS EL HIVATALOS HONLAPUNKRA ÉS ÍRD ALÁ AZ EURÓPAI POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉST A TTIP ÉS A CETA ELLEN!

http://lehetmas.hu/stopttip/