Röviden: Esélyegyenlőségről szóló stratégiai meghallgatáson voltam és a sokrétű kihívásra a női munkavállalókkal kapcsolatban 2 dolgot emeltek ki: a kormányok szerepét a példamutatásban, szankciókban  és a kvóta szükségességét. A beszámolómban leírom a területeket, amikről szó volt, a megoldási javaslatokat, néhány képviselő hozzászólását, kiegészítését. Nagyon érdekes volt, sok minden fájdalmasan ismerős a hallottakból.

Maria Noichl kezdeményezése:  EU stratégia a nők és férfiak közti egyenlőségre 2015 után

Problémakörök/felvetések:

Először a meglátásokat írom le 7 pontban a jelentéstevőtől, majd néhány reakciót a jelenlévő politikusoktól.

1.      Demográfia: válság van Európában a családok szerkezete miatt, ez hatással van a munkaerő piacra, mert a társadalom szerkezete is változik ezáltal. Ebbe minden beletartozik, ami nem "klasszikus" anya-apa-gyerek(ek). Erre a piacnak reagálnia kéne.

2.      Egyre kevesebb aktív munkavállaló van Európában, a számuk rohamosan csökken. A kontinens öregszik.

3.      Az alulreprezentált társadalmi csoportokat be kell venni a munkaerőpiacra. Ez jelenti a nőket is. A női és férfi munkavállalók között az EU-ban 10% a különbség, ami hihetetlenül sok. A cél 2020-ra a 75%-os foglalkoztatottság.

4.      A nők az oktatásban és a foglalkoztatottságban: nem az a probléma, hogy a nők nem képzettek, hanem az, hogy nem veszik fel őket dolgozni. Az, hogy pénzbe kerül az oktatás, majd "nem térül meg", ugyanis nem veszik fel a nőket azokba a pozíciókba, amely területeken tanultak. Ez elszórt pénz, s ez a típusú pazarlás mérhető pü-ileg is.

5.      Ismét előkerült a méltánytalan elosztása az otthoni munkának, a közös tehervállalásnak a családban aszimmetrikus. Ezt kifejezetten segítő szolgáltatásokkal lehet segíteni: gyermekmegőrzés, gyermekgondozás (bölcsi, óvoda), idősek gondozása, ezek mind olyan területek, amelyek erőteljesen befolyásolják a szakmai életet. A nők csinálják leginkább ezeket a munkákat, s az ő karrierjük rovására megy. Ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos pont: a nők elszegényedése. A bérkülönbségek később a nyugdíjkülönbségben is megjelennek, halmozottan. Ez akár 35%-os különbség lehet egy férfi és egy nő nyugdíja között. Tehát az idős nők halmozottan szegénységnek vannak kitéve. Így erősíteni kell, hogy a szegénységnek van egy nagyon erős nemi aspektusa is.

6.      Átláthatóság munkaerőfelvétel során. Ugye itt azokról a kérdésekről van szó, amit nem szabadna feltenni a nőknek, pl. a gyerekvállalásról, hogy mikor stb. Továbbá fel kell venni a nőket dolgozni, s ki kell használni azokat a potenciálokat, amivel ők rendelkeznek, pl. vállalatvezetői posztra is.

7.      A kutatások azt is igazolják, hogy a be nem jelentett munkavállalás (=fekete munka) is főleg a nőket érinti, szükséges ösztönözni a munkaadókat, hogy bejelentsék az alkalmazottakat.

Összegezve: a GDP-re pozitív hatással lenne az egyenlőség, megjelenne mind a nyugdíjak, bérek, oktatás terén. 

Milyen megoldásokat, szankciókat javasol ez a tanulmány:

Először is a kvótát. Minden kutatás arra mutat, hogy hiába a sok tanulás, az igyekezet, egyszerűen hibás a rendszer, nem megy kvóta nélkül. Mert ha menne, akkor már nem itt tartanánk. Szó nincs arról, hogy a nők nem kompetensek, nem képzettek. Egyszerűen nem kapnak lehetőséget, ha mégis, nem akkora számban, mint a férfiak. Igen, csak azért, mert nők,  a társadalmi koncepció beskatulyázza őket. Másodszor pedig hatalmas hatékonysággal bírna a közbeszerzés területén az ilyen fokú érvényesítés, ha a kiírások szociális záradékot tartalmaznának, pl.:

·         csak társadalmi szövetkezet indulhatnának a pályázatokon vagy szociális szövetkezetek.

·         1% fogyatékos emberek alkalmazása, hogy indulhasson bárki a tenderen.

Harmadszor a közpénz elköltésénél: muszáj a támogatásokat növelni, s nem folyamatosan csökkenteni, mert szükséges az esélyegyenlőség teljesítéséhez. Nem lesz magától hirtelen esélyegyenlőség semmitől sem.

Pl. kizárni olyan cégek jelentkezését közbeszerzésekre, akik nem teljesítenek feltételeket. Pl. ellenőrizni, hogy ugyanolyan pozícióban dolgozó nőket és férfiakat ugyanolyan bérrel jutalmaznak-e.

Hihetetlenül fontos eszköz van a kormányok kezében ahhoz, hogy kötelezzék a munkaadókat, hogy igazságosabb munkaerőpiac alakuljon ki. S ez alól a kormány sem lehet kivétel példamutatásával, előírásai teljesítésével.

Hozzászólások:

Ezek után jöttek a hozzászólások, kizárólag női képviselőktől, egy pár dolgot emelek ki:

Francia képviselő: tipikus a franciáktól az eszmék hangsúlyozása a kezdetkor: muszáj ennél a témánál a szociális igazságszolgáltatást kiemelni. Továbbá szükség van minőségi munkahelyekre a nők számára, nem csak munkára. S még azt ajánlotta, hogy a GYES/GYED ajánlás legyen központilag meghatározva, mert nincs még normatíva ez ügyben az EU-ban. Nem lesz gyerek, ha nem védik meg a terhes/szülő nőket, s szükség van jogszabályra. Hangsúlyozta, hogy nem a költség a baj a nőkkel, nem a kompetencia, mert a fizetést mindegy, hogy kinek fizetik ki, minden megvan a nőkben, elengedhetetlen a kvóta, egyszerűen kell.

Aztán még az otthon végzett munkáról volt szó, hogy azért nem jár juttatás, semmilyen támogatás, sem az állami gyerekgondozás nem létezik. Végül a felelősségteljes szabadságról beszélt, hogy a férfiaknak egyenlő értékűvé kell tenni, ha születik egy gyerek, s ugyanúgy engedni, hogy hetekre otthon legyen. Ezt a politikai felelősséget a képviselő a közszolgáltatásban látja.

Német képviselő: otthoni adózási rendszer, s társadalmi rendszer is elősegíti az egyenlőtlenségeket, így a probléma sokkal mélyebb, mint gondolnánk. Ő tovább lépett a munkahelyi zaklatás irányába, s még a transzfóbiáról is ejtett egy pár szót, ami a nemek identitásához kapcsolódik, ez már a többszörösen hátrányos helyzetű kategória, amely még kevésbé kerül megvitatásra.
Spanyol képviselő: kiemelte, hogy náluk szintén kőkeményen belemászik a munkáltató a nők magánéletébe, s beavatkoznak a magánügyekbe. Továbbá a válság még inkább a nőket sújtotta, ők vesztették el az állásukat nagyobb számban, s előbb, mint a férfiak, s az otthoni munkák ellátásával szintén a nemfizetett munka a nők feladata, így ő úgy látja egyre nagyobb az egyenlőtlenség, nem csökken, rossz a tendencia.
Másik francia képviselő: kihangsúlyozta, hogy nagyon sok probléma egyszerűen mentalitás kérdése. Készítettek közvélemény kutatást Franciaországban a következő kérdéssel: Részesüljenek a férfiak munkahelyi előnyökben a nőkkel szemben? A válaszadók 63%-a mondta, hogy igen, s köztük nők is! Tehát mindannyiunk hozzáállásán kell változtatni. A karrierek egyenlőtlensége ellen is fel kell lépni, ugyanis a felvételi feltételek egy munkahelyen nem egyelőek nők és férfiak számára. Újabb kutatás: a nőknél első sorban a „rendelkezésre áll-e” a legfontosabb, míg csak 7. a kompetencia, míg a férfiaknál fordítva: 1. a kompetencia, s 7. a rendelkezésre állás. Ezek nagy akadályok, amiket le kell győzni.
Továbbá kihangsúlyozta, hogy harmonizálni kell a szülési szabadságokat 16-18 hétre, amihez az összes frakció összefogására szükség van. S ő is megerősítette a kvóta szükségességét mondván, hogy 10 éve ellene volt, de a saját tapasztalata is az, hogy egyszerűen sosem érik el a nők a céljukat, ha nem kapnak esélyt, s kell a kvóta, máshogyan nem megy.
S végül azt is hozzátette, hogy lehet, hogy nem kéne szülési szabadságnak hívni, azt az időt, ami egyáltalán nem szabadsággal telik, hanem kőkemény munkával, nem pihenéssel, hanem feladattal. A szó is csalóka, s nem tükrözi az eltöltött időt, hiszen nem láblógatás történik.
Lengyel konzervatív képviselő: a gazdasági növekedést súlyosan befolyásolják a női sztereotípiák, s a hierarchia aljáról mindig nagyobb a kockázat egy nőt választani „a fejekben”.
Több képviselő mondta, hogy ebben a rendszerben nagyon sokan mondanak le az anyaságról egyszerűen a hiányzó támogatás (nemcsak anyagi, hanem gondolati, társadalmi értelemben is) miatt, s ez tragédia. S ha valaki, csak a számoknak akar hinni, akkor ott is megmutatkozik ez a hiány.
Végül a jelenlevő Európai Bizottságból érkező képviselő is megszólalt: a nők gazdasági függetlenségén van a hangsúly, jelenleg erős a függőségi viszony és ez a rendszer miatt van.

Besenyei Eszter, Brüsszel