Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Európai Parlament Dióhéjban című rovatát szeretném nektek bemutatni. Arról van szó, hogy a parlamentnek van egy saját kutatóintézete, az EPRS, ahol mindenféle témában készítenek anyagokat, hogy segítsék a képviselők és tanácsadóik munkáját. Ez a Dióhéjban sorozat tulajdonképpen egy A4-es lap, amelynek az egyik oldalán infografika, a másik oldalán pedig ennek az inforgrafikának egy kicsit részletesebb magyarázata található: megjegyzéseket fűznek a táblázatokhoz, térképekhez, grafikonokhoz. Mondanom sem kell, ha nem tudsz semmit sem egy témáról, akkor pillanatok alatt alapinfókhoz tudsz így jutni. A kutatóintézet engedélyével lefordítottam nektek a nők parlamenti jelenlétéről szóló ismertetőt.

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen is a nők helyzete a politikában, szerte a világban!

A térképen narancssárgával azok az országok vannak beszínezve, amelyekben több nő van a nemzeti parlamentekben, mint az EP-ben, tehát több, mint 36,9%. Ez a szám több helyen visszaköszön ezen az oldalon, ugyanis ez adja az összehasonlítási alapot mindenhol. A top 10 ország közt az első kettő afrikai: Ruanda és Bolívia, a bronz érmes pedig Andorra. Érdekes igaz? Csak 3 ország van Európából az első tízben. Viszont, ha a 18 országot vesszük alapul, ahol több női politikus van, mint az EP-ben már összesen a fele, az az 9 ország európai.

A térkép alatt az EP és a tagállamok összehasonlításánál látható egy elég nagy emelkedés női részvételben 2000 és 2007 között, ami kifejezetten azoknak az országoknak köszönhető, amelyek valamiféle kvótát vezettek be: a franciákkal kezdődött 2000-ben, majd követték őket a belgák, a portugálok és végül a spanyolok 2007-ben. Az 1996 előtti számok hozzávetőlegesek a hiányos adatok miatt.

A bő harmad nő politikai elhelyezkedését a színes félkör mutatja be. Ez a grafikon kicsit csalóka: először azért, mert a szaggatott fehér vonal nem 50%-nál húzza meg a határt (szemre annyinak tűnik), hanem 36,9%-nél, ami miatt kicsit az az érzése az embernek, hogy sok nő van az EP-ben; másodszor pedig azért, mert a pártok nem a politikai spektrum szerint vannak rendezve, pedig elsőre ez a benyomásunk, ha a két szélső pártot nézzük. A szerkesztők a legnagyobb nőszázalékú párttól a legkisebbig rendszerezték a statisztikát. Tehát nem igaz az EP-ben, hogy a minél baloldalibb egy párt, annál több benne a nő. De majdnem. Látható, hogy a GUE/NGL (Egységes Európai Baloldal), ahol a frakció kb. fele nő nagy narancs cikkelytől (51,9%) az ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek) sárga cikkelyig csökken a női képviselők százaléka (22,5%). Látható, hogy a baloldal kiegyensúlyozott gender arányaihoz képest a kereszténydemokraták kevesebb, mint harmada nő, s a konzervatívok “női ötöde” erősen lehúzza az EU-átlagot. A Zöldek erős 42%-kal a harmadikok a sorban.

 Végül az utolsó szép nagy grafikonban látjátok az összes országot az alapján, hogy hány nőt küldtek százalékosan az EP-be. A kis számok az országrövidítések alatt azt mutatják, hogy összesen hány képviselője van egy tagországnak, ez Magyarország esetében például 21, aminek 19%-a nő - erősen az átlag alatt, szinte a felét sem éri el. Az nem vigasz, hogy két másik ország még rosszabbul áll. A különböző elméletek a kvótáról alapvetően megegyeznek abban, hogy valódi változás akkor érezhető, ha legalább a harmada a képviselőknek nő, de minimum 30%, ezt a 2015-ös választások után jelenleg 9 EU-s ország nem éri el.

 A számok alatt további érdekes infó is van arról, hogy mely országban alkalmaztak kvótát a 2014-es EP választások idején, továbbá a kis síkidomok az eltérő választási rendszerekre utalnak. Azt gondolnánk, hogy egy elfogadott rendszer van, mint pl. ami nálunk is, Magyarországon. Otthon zárt listákra szavazunk, ami azt jelenti, hogy a pártok maguk határozzák meg a sorrendet, s mi tulajdonképpen a pártok közül választunk. Ez a 28 országból csak hétben van összesen így. Kettőben a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyer (nem pártarányok döntenek országosan), s a legáltalánosabban elfogadott rendszer az EU-ban az, hogy jelöltekre szavaznak, tehát tetszési sorrendbe teszik a jelölteket, s így jön ki, hogy kit küldenek a parlamentbe.

 De térjünk vissza egy kicsit a kvótákra. A belgák és a franciák a listaállításnál kötelezően fele-fele arányban kell lennie a nőknek és férfiaknak. A szlovéneknél és spanyoloknál ez az arány 40%, tehát  a nemek aránya nem lehet rosszabb 40-60%-nál. A portugáloknál 33% a minimum, a lengyelek 2014-ben vezették be a 35%-ot a listáikon. A románok csupán azt kötik ki, hogy egynemű lista nem lehet (tehát csak női, vagy csak férfi), ezt jelenti a >0 az oszlopukban.

 Az LMP-ben is ismert cipzáros metódust használják a franciák, a belgák (csak a lista első két helye esetén), s a portugálok (legfeljebb két azonos nemű követheti egymást, a harmadiknál “csere”). A szlovénok kikötik, hogy a lista felső részében mindkét nemnek jelen kell lennie, a spanyoloknál mind az öt csoportban meg kell tartani a fent is írt 40-60%-os arányt. Ezek a szabályok mind az EU-s választásokra vonatkoznak, pl. a görögök és az íreknél van kvóta, de csak a nemzeti választásokon. Önkéntes kvótát alkalmaznak pártok több országban is, de ez nagyon változó.

 S mégis mi történik, ha van olyan párt, amely nem tartja be az előírt kvótákat? A spanyolok, a szlovének és a románok egyszerűen érvénytelenítik a listákat, míg a portugálok ugyan engedélyezik, de pénzbírságot szabnak ki vagy megvonják az állami kampánytámogatást.

 Az olaszoknál viszont egészen különleges helyzet van: ugyan kvótaszabály nincs, de ott a szavazatokat nézik meg. Mivel rangsorolásos választási rendszer van, ezért nem számolják bele az összesítésbe a harmadiknak rangsorolt jelöltek szavazatait, hogyha az első kettőben nem egy férfire és egy nőre adta le a voksát az állampolgár.

 Természetesen a kutatók már régóta analizálják, hogy mégis mi az összefüggés a megválasztott nők száma és a választási rendszerek között. Alapvetően egyetértés csak abban van, hogy ahol többségi szavazattal kell nyerni ott kevesebb nőt választanak meg, de a listaállításos rendszereknél nem ennyire egyértelmű az összefüggés. Mindenesetre dicsérendő, hogy egyre több országban foglalkoznak azzal, hogy hogyan segítsék elő aktívan a nők szerepválallását a politikában, s alkalmazzák a kvóta eszközét. Kár, hogy Magyarország nem az egyik közülük.

Országok rövidítései: Ausztria (AT), Belgium (BE), Bulgária (BG), Ciprus (CY), Csehország (CZ), Dánia (DK), Egyesült Királyság (UK), Észtország (EE), Finnország (FI), Franciaország (FR), Görögország (EL), Hollandia (NL), Horvátország (HR), Írország (IE), Lengyelország (PL), Lettország (LV), Litvánia (LT), Luxemburg (LU), Magyarország (HU), Málta (MT), Németország (DE), Olaszország (IT),  Portugália (PT), Románia (RO), Spanyolország (ES), Svédország (SE), Szlovákia (SK), Szlovénia (SI),

 Az eredeti dokumentum, s a többi nyilvános kutatás itt megtalálható: http://www.europarl.europa.eu/thinktank/ At a glance – Women in parliaments

Készítették: Evarts Anosovs, Eva-Maria Poptcheva, Giulio Sabbati