Női műhelyünk múlt hét csütörtökön Pásztor Esztert látta vendégül. Eszter munkáját már eddig is figyelemmel kísértük, és most valami reményteli csodával is gazdagodhattunk személyében. Félreértés ne essék, nem szeretnénk Esztert piedesztálra emelni, ő ugyanis már ott van. Legalábbis azoknak az embereknek a szemében, akik szerint a szócséplés és a kifogáskeresés nem megoldás, a tetteknek kell beszélnie. Eszter foglalkozása egyébként tolmács, Bódvalenke előtt nem igazán foglalkozott hátrányos helyzetű emberekkel. Ő is élte a budapestiek hétköznapi életét, ám egy napon, mikor megalakult a Magyar Gárda nála is betelt a pohár. Nem hitte el ugyanis, hogy egy ilyen erő Magyarországon felléphet, jelen lehet, működhet. Úgy vélte: ez egy leegyszerűsített válasz egy nagyon sokrétű problémára. Eszter képes volt tényleg felismerni a problémát, a kistérségi konfliktusok alapja egyértelműen nem etnikai, hanem szociális eredetű. Szerinte a megoldást egyedül a felzárkóztatás jelenti. Fogta magát, útra kelt és elkezdte feltérképezni a többségiben cigányok által lakott borsod megyei falvakat.

Elmondása szerint vakon, viszont nagyon lelkesen és a tenni akarás vágyától hajtva ugrott bele a munkába. Egy dolgot nem kalkulált csupán be: Magyarországon a mai napig vannak olyan házak, illetve komplett falvak, ahova nincs például bevezetve a folyóvíz. Ilyen elmaradott infrastruktúrát mi innen Budapestről el sem tudunk képzelni. Az, hogy a tenni akarást a politika miért nem jutalmazza, magam sem tudom megmagyarázni. Persze ha igyekezni akarnék, biztosan meg tudnám magyarázni. Nekünk azzal kell foglalkozni, hogyan lehetne az Eszteréhez hasonló projekteket támogatni. Nem azért mert párt vagyunk, hanem mert emberek vagyunk és mert ez lenne az ország érdeke is!

Eszter pályázatok útján (többségiben külföldi) kezdte el Bódvalenkét mind gazdaságilag, mind társadalmilag a változás pályájára állítani. Nagyon sok munkát fektetett bele, a projekt számára pénzt nem hozott, viszont ő maga annál többet tett bele még pluszba. Vajon mikor látunk ilyen önzetlen felajánlást Szijjártó Pétertől? Mikor érjük meg azt, hogy azok az emberek, akik súlyos pénzeket költenek stadionokra és ingatlan befektetésekre, egy napon úgy kelnek fel, hogy álljon meg a menet! Mekkora önző, cinikus, kiskirályok voltunk eddig. Hogyan hagyhattuk, hogy Magyarország erre a sorsa jusson? Miért nem tettünk semmit az ellen, hogy ebben az országban gyermekek éhezzenek? A kérdések sorát még folytathatnám. Vakon azt mondom: ilyen gesztus a mostani vezető kormánytagok részéről nehezen fog megtörténni. Nekünk nem rájuk van szükségünk, hanem olyan emberekre, mint Eszter is. Az ország érdeke, hogy olyan politikai képviselettel rendelkezzen, mely képes ésszerű törvényeket alkotni és képes az erőforrások átcsoportosítására annak érdekében, hogy a magyar térségeknek egyáltalán esélyük legyen felzárkózni. Még több Pásztor Esztert Magyarországnak!